Még az első Mi a Matek?! podcast részt kezdtem azzal a (meg nem alapozott) elméletemmel, hogy a XXI. században egy átlagos európai ember szerintem alapvetően három erőforrással gazdálkodik:
Nyilván ez egy erős absztrakció, de nekem sok döntésemben segít ez a mentális modell. Azóta hallottam egy még jobb megfogalmazását ennek (egy Tim Ferriss podcast-ben), ahol azt mondta a vendég, hogy ez a három erőforrás szerinte az:
Akárhogy is, a lényeg, hogy a XXI. században ezekkel az erőforrásokkal gazdálkodunk és folyamatosan próbáljuk kikísérletezni belőlük a számunkra megfelelő balanszot.
Ha valamelyikből nagyon kevés áll rendelkezésünkre, akkor általában úgy érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel. Ha valamelyikből elég sok van, akkor azt becserélhetjük valamelyik másikra – vagy akár be is fektethetjük, hogy még több legyen belőle. Például:
Az meg még egy külön bónusz az egészben, hogy a pénznek, az időnek és az energizáltságnak mint erőforrásoknak nagyon más a karakterisztikájuk. Csak néhány példa:
Ebbe az összehasonlításba most bele se megyek mélyebben. Talán túl filozofikus lenne – és a múltkori Az Ember Tragédiája elemzés után ma szeretnék inkább a földön maradni. 😉
Nade:
Ahogy írtam, ez egy erős egyszerűsítés, de akkor is, az én fejemben sokszor úgy jelenik meg a pénz-idő-energia hármas, mint egy stratégiai számítógépes játékban a nyersanyagok. És ez az absztrakt gondolat sok döntést megkönnyít mind vállalkozásban, mind befektetésben.
Apropó befektetés és vállalkozás. Térjünk is rá a mai főtémánkra:
2022-ben, amikor ezt a levelet írom, több mint 8 éve vállalkozom már és nagyjából 3 éve kezdtem el befektetni a vállalkozásban megkeresett pénzemet.
Mind a befektetés, mind a vállalkozás témával rengeteget foglalkoztam külön-külön, de azt csak az utóbbi pár hónapban realizáltam, hogy ez a két terület elkezdett erősen együtt dolgozni a fejemben. A befektetői gondolkodásom egyre erősebben hat a vállalkozói gondolkodásomra – és fordítva: a vállalkozói a befektetőire.
Mondhatni, hogy elkezdett fúzionálni a két terület a fejemben. Ez nálam tapasztaltabb üzletembereknek biztosan egy full egyértelmű történet. De nekem azért új, mert egy csomó kezdő pénzügyi/vállalkozási tananyagban alapból ezt az utat rajzolják fel nekünk:
Ez egy racionális és tiszta útnak tűnik — de valahol azt üzeni, hogy a vállalkozás és a befektetés az két teljesen külön terület. Szinte már két külön szint.
Pedig nem.
Ha elővesszük a bevezetőben említett erőforrás-triót (pénz, idő, energia), akkor gyorsan belátható, hogy egy vállalkozás (vagy éppen egy alkalmazotti pozíció) valójában mindig befektetés is: rengeteg energiát, időt és nem ritkán pénzt fektetsz be.
És fordítva: a befektetés témát sem lehet külön kezelni a vállalkozástól. Már csak azért sem, mert, amikor befektetsz, akkor közvetve vagy közvetlenül majdnem mindig egy vállalkozásba vagy egy ahhoz nagyon hasonló rendszerbe fektetsz. (Ezt később kifejtem még.)
Én azt gondolom, hogy a vállalkozás és a befektetés nem két külön szint. Nem érdemes őket teljesen külön kezelni, hiszen ha nem is teljesen, de azért valamennyire egymásra fednek.
Éppen ezért rengeteg tanulhat a vállalkozásokról az ember, ha befektet. És rengeteget tanulhat a befektetésekről, ha vállalkozik.
Az elmúlt időszakban én is azonosítottam ezeket az oda-vissza egymásra hatásokat a gondolkodásmódomban. Ezekből szeretném most megosztani veled a 7 legfontosabb felfedezésemet.
Kezdjük 3 olyan gondolattal, amit a befektetői világból hoztam át a vállalkozói gondolkodás módomba!
Az első és legfontosabb ilyen talán az, hogy érdemes diverzifikált portfóliót építeni.
A befektetések világában ez egy általános alapelv: egy jól diverzifikált befektetési portfólió jelentősen csökkenti a kockázatot. Ha valahol be is üt a ménkű (pl. hirtelen csődbe megy az egyik cég a részvényeink közül) még mindig ott van a többi, ami ellensúlyozza ezt.

A vállalkozások terén én mindig is az “egy dologra fókuszálj” típusú ember voltam. Az elmúlt 5 évben a bevételeimnek egy nagyon jelentős része a Data36-ból származott, azon belül is főleg az online kurzusaimból és azon belül is a marketingcsatornám mindehhez szinte kizárólagosan a SEO volt.
2020-ban pl. így nézett ki a bevételeim megoszlása:

(Oké, annyit megadok, hogy 2020 nem a legreprezentatívabb év semelyik vállalkozás életében… de a lényeg azért átjön az ábrából.)
Egy induló egyéni vállalkozásnál amúgy szerintem nincs is semmi baj ezzel a fajta hiper-fókuszáltsággal. Sőt, az első években talán ez az egyetlen jól járható út. Én legalábbis így tudtam kicsiszolni mindent és letenni a jelenlegi vállalkozói életem alapjait.
De egy idő után a hiper-fókuszáltság átfordulhat csőlátásba – és a kettő között nagyon vékony a határ.
2020 végére be kellett látnom, hogy az, hogy minden szinten egy lábon állok a vállalkozói életemben, egy olyan kockázati tényező, amit kezelnem kell. És ennek az egyik legjobb módja – éppúgy mint befektetéseknél: a diverzifikáció.
Egy vállalkozó életében lehet diverzifikálni:
Ennek a kivitelezésén jelenleg is dolgozom. De azért idénre a “minden egyéb” szelet már szerencsére felhízott 20% felé – jövőre pedig cél a 30-40%.
Itt egy gondolatkísérlet:
Képzeld el, hogy egy befektető cég vagy, aki mikrobizniszekbe tesz pénzt. A mostani saját cégedbe fektetnél jó szívvel?
Ezt a kérdést mostanában sokszor felteszem magamnak.
Megjegyzés: angol nyelven futó mikrobizniszeknél konkrétan fel is lehet értékeltetni ún. M&A (merger and acquisition) tanácsadókkal a cégünk tényleges értékét és eladhatóságát. Én még tavaly év végén ezt megtettem és rengeteg hasznos tippet kaptam tőlük, kvázi ingyen.
És nem is kell megállni a gondolatkísérletek szintjén!
Itt egy konkrét élethelyzet, ami a legtöbb vállalkozóval/befektetővel előfordul:
Összejön 1 millió forintom arra, hogy befektessem.
Ilyenkor mindig az első gondolatom az, hogy fektessük valami olyanba, ami:
Az a) esetben nyilván valamilyen kötvénynél vagy ETF-nél kötök ki. (Jellemzően államkötvény vagy MSCI world index.)
A b) esetben pedig valamilyen egyedi részvény vagy kriptó… vagy esetleg valami extrémebb gyűjtői befektetés (LEGO, whisky, stb.) jöhetne szóba.
Lehet osztani-szorozni vagy akár kombinálni ezeket…
Akármi is jön ki, minden alkalommal meg kell kérdeznem magamtól: amúgy nem járnék sokkal-sokkal jobban, ha ezt az összeget a saját bizniszembe fektetném vissza?
Ideális esetben a saját vállalkozás pont egyesíti az a) és b) típusú befektetések előnyeit:
Már persze, ha tényleg jó az üzleti modellem és tényleg elég alaposan ismerem a saját cégem…
Mert hogy itt jön az elgondolkodtató kérdés:
Elég jó-e a vállalkozásom ahhoz, hogy “fel tudja venni” ezt az 1 millió forintot? Ismerem-e annyira, hogy tudjam, hogy hogyan tudom azt az 1 millió forint úgy befektetni, hogy abból 2-3 millió forint jöhessen ki? Vannak-e olyan folyamataim, amik egyszerűen skálázódnak, ha csak pénzt (és minimális időt és energiát) fektetek beléjük?
Örömteli, ha ezekre a kérdésekre kész válaszaink vannak. De legtöbbször nincsenek. Éppen ezért érdemes megvizsgálni néha a saját vállalkozásunkat befektetési lehetőségként is.
Hiszen ne feledjük: a cégünkben amúgy ténylegesen nem csak munkaerőként vagyunk ott, hanem tulajdonosként és befektetőként is. Még akkor is, ha esetleg pont most pénzt nem is teszünk bele (lásd: szabadúszók), időt és energiát biztosan – és ugye ezek pont ugyanolyan fontos erőforrások, mint a pénz.
Sztori ehhez kapcsolódóan: 2021-ben konkrétan 4 millió forintot fektettem a Data36-ba “fejlesztésre”. Ez egy iszonyatosan rosszul elköltött 4 millió forint volt. Pont azért volt rossz, mert akkor még nem ismertem annyira a vállalkozásomat, hogy tudjam, hogy hol lenne ennek az összegnek a legjobb megtérülése. Emellett nem voltam elég szigorú befektető sem saját magammal szemben ahhoz, hogy egy minimum 2-3-szoros megtérülést várjak el a befektetésemtől. Ezek a “fejlesztések” a legjobb esetben is maximum a 4 millió forintot hozták vissza, de ha beleszámolom az időt és az energiát is, amit még a pénz mellett betettem, hajlok rá, hogy inkább veszteséggel zárult ez a projekt. Az egyetlen tényleges profit az az, amit tanultam belőle… És most már kisebb összegekkel sokkal-sokkal nagyobb megtérülést is ki tudok hozni. (Erről pár hónap múlva szeretnék is írni részletesen, itt az IH-ban.)
Az egyik legjobb dolog, amit a befektetői világból a vállalkozóiba áthoztam az az, hogy elkezdtem megérteni, hogy hogy lehet legalább alapszinten elemezni vállalkozásokat.
Ennek elég kiterjedt irodalma van és sokan, sokféleképpen állnak hozzá, de a főbb pontok, amik legtöbbször előjönnek:
Egy nem olyan régi BB adásban Sándorfy Adi említette, hogy hosszú távú víziója (vágya), hogy podcast stúdiókat szeretne nyitni külföldön. De ehhez kéne neki némi likvid tőke. Az adás után egyből elkezdtek kattogni a fogaskerekek az agyamban: milyen király lenne beszállni ide mikro-befektetőként. (Megjegyzés: persze annyi pénzem nincs, hogy egy ilyenbe egyedül beleugorjak, de egy nagyobb befektető mellett vagy több kisebb befektetővel egy csapatban el tudnám képzelni.)
Rögtön elkezdtem elemezni fejben ezt a potenciális vállalkozást és összehasonlítani ezt a befektetést azzal, mint hogy ha egy tipikus tőzsdei cég részvényeiből vásárolnék.
Néhány szempont, amit végig gondoltam:
…
Itt most meg is állnék, mert az egész összehasonlítás egy nagy almát-a-körtével történet. Nyilván egy kkv-ba fektetetni egyáltalán nem ugyanaz, mint egy tőzsdén jegyzett multiba.
Általában igaz az az egyenlet, hogy:
De mégis, ebben a konkrét esetben nem tudom nem elfelejteni azt, hogy csak az az egy apróság, hogy van “belsős információm” – mármint az, hogy én közelről ismerem a Brocasterz működését – nagyban mérsékelné a rizikót. És emiatt, csak nekem, csak itt, csak most ez egy jó deal-nek tűnik.
Na de akkor a kérdés: ha most ez a projekt mégiscsak elindulna és beszállnék mikro-befektetőként, akkor számomra ez mi lenne igazából: befektetés vagy vállalkozás?
Ugye, hogy a kettő között nem is olyan éles a határ?
Fordítsuk meg a dolgot és nézzük meg, hogy mi az, amit a vállalkozói gondolkodásmódomból vittem át a befektetőibe!
A stock picking (magyarul: egyedi részvényekbe fektetés) nem az én világom, de azért néha kisebb összeggel a móka kedvéért eljátszadozom vele.
Ilyenkor megcsinálom a “kötelező” részvényelemzéseket (fentebb említettem párat), de úgy alapból szeretem végiggondolni azt is, hogy a szó klasszikus értelmében, olyan zsigeri szinten, vajon jó vállalkozásnak tartom-e azt a céget, amibe fektetek?
Vegyünk egy egész konkrét példát megint!
Fektettem Starbucks részvényekbe.
Mielőtt ezt megtettem:
De a legfontosabb: a világnak egy csomó városában ittam már Starbucks kávét. 🙂
Amikor beülök egy Starbucks-ba, sokszor vállalkozói szemmel is végignézek rajta. Persze sose fogom annyira ismerni a cég működését, mint mondjuk a Brocasterz-ét, de azért nagyjából értem, hogy miért jó biznisz a Starbucks.
A legerősebb pontjának a branding-et érzem. És tulajdonképpen nálam ez volt az, ami eldöntötte, hogy a Starbucks-ba befektetetek. Látom azt, hogy a brand, amit nemzetközi(!) szinten felépítettek, mennyire legyőzhetetlen. A szakirodalom ezt “brand moat”-nak nevezi… Ebben a hasonlatban a Starbucks mint cég egy vár és körülötte húzódik egy óriási várárok, amit úgy hívnak, hogy a Starbucks brand. Akármilyen kávélánc (vagy akárcsak egy új kézműves kávézó), ha versenyre akar kelni a Starbucks-szal (akár lokális, akár globális szinten), annak ezt a nagyon széles és nagyon mély várárkot kell először átugrania. (A Starbucks brand-et jobban nem vesézném ki, mert körülbelül 60 könyvet írtak már a témában és egy teljes hírlevelet meg lehetne tölteni vele.)
A lényeg, hogy vállalkozóként pontosan tudom, hogy egy jó brand-et építeni iszonyatosan kemény meló. Ugyanezt megvalósítania egy versenytársnak sok-sok időbe, energiába és egy nagy adag szerencsébe is kerülne. Ezért vállalkozói szemmel én időtállónak találom a Starbucks bizniszét. Így bátran teszem ebbe a cégbe a pénzemet. (Nem befektetési tanács.)
Persze mégegyszer: ez a vállalkozói gondolkodás. Ez csak a kiegészítés a befektetői gondolkodásmód mellé. Csak azért, mert valami jó vállalkozásnak tűnik, még nem biztos pl., hogy jó áron tudunk hozzájutni a részvényeihez — ezt továbbra is ki kell számolni és meg kell várni a megfelelő beszállási pontot.
És akkor még egy gondolat ide!
Visszahoznám újra az idő-energia-pénz erőforrás hármast. Azért ha reális vagyok, amennyi időt ebbe az egész Starbucks elemzésbe beletettem a befektetés előtt, az órabérben számítva sose fog ténylegesen megtérülni, még akkor se, ha holnapra megháromszorozza magát az árfolyam. 🙂 Ez azért nem zavar, mert a lehetséges pénzügyi nyereségek mellett energiát is kaptam a projekttől. A kávé téma érdekelt, a brand-ingről szeretek olvasgatni, a Starbucks mint cég érdekelt, az elemzést szerettem csinálni. Összességében olyan dologgal tölöttem az időm, amivel szeretek foglalkozni.
…
Folytassuk mégegy gondolatkísérlettel, amit előszeretettel elvégzek, amikor valamibe befektetek:
A Starbucks-os példában a válasz ez volt: egyértelműen igen!
Amúgy ugye azért is fontos ez a kérdés, mert a részvényvásárlás ténylegesen is azt jelenti, hogy egy icipici mikro-szeletkényire ugyan, de most már én is Starbucks tulajdonos vagyok. (Úgyhogy remélem is, hogy egy Starbucks-ban ülve olvasod ezt a levelet! ;-))
Mivel vállalkozóként szeretem azzal tölteni az időmet és energiámat, ami érdekel és izgat, befektetőként is mindig felteszem magamnak a kérdést:
Örülnék-e, ha a cég, amibe befektettem az én vállalkozásom lenne? Érdekel-e a cég és annak tevékenysége alapból is? Szívesen foglalkozom-e majd a befektetésem monitorozásával?
És ez a kérdés nem csak részvényeknél releváns! Én azt gondolom, hogy az ember, ha befektetési eszközt vásárol magának, akkor közvetve vagy közvetlenül majdnem mindig egy vállalkozásba is fektet.
Nyilván vannak kivételek, de a legtöbb eszközosztályba történő befektetéssel közvetve vagy közvetlenül egy vállalkozásba fektetsz.
A kérdés tehát az, hogy amikor beszállsz egy adott eszközbe, szeretnél-e közvetve vagy közvetlenül részese lenni az adott “vállalkozásnak”? Látsz-e jövőt és növekedési potenciált a bizniszben? Érted-e egyáltalán, hogy mibe fektetsz be?
Itt sok példát hozhatnék, de mélyedjünk el csak egyetlen slágertermékben: magyar államkötvény.
Van, aki imádja, van, aki utálja. De az emberek többsége két dolog alapján dönt, hogy vesz-e magyar államkötvényt vagy sem:
Szerintem mindkettő egy szélsőséges és emiatt téves hozzáállás.
Megint csak, a matek mellett érdemes megvizsgálni, hogy egy ország hogyan működik vállalkozásként (vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló módon). Mi a vízió? Mik a tervek? Mi a növekedési potenciál? Mennyire lesz vonzó hely 5-10-20 év múlva? És ezek alapján a nagy kérdés, ugye, hogy örülnék-e, ha “tulajdos” lennék a Magyarország nevű “vállalkozásban”?
Önmagában naív dolog azt gondolni, hogy az államkötvény ténylegesen kockázatmentes hozam. Igenis van csekély, de létező kockázata annak, hogy az állam fizetésképtelenné válik középtávon — csődöt jelent és a kötvénytulajdonosok hoppon maradnak. És az aktuális forró téma (infláció) is tudja veszteségessé tenni ezt a befektetési formát. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mi van, ha egyszer csak kivetnek valami extra-adót erre a befektetési formára. 10-20 év alatt nagyon sok minden megtörténhet!
A másik oldalon viszont azt is látni kell, hogy a magyar államvezetésnek alapvetően nem érdeke, hogy csődbe menjen az ország – ráadásul az eszközei is megvannak arra, hogy ezt elkerülje. Az sem érdeke, hogy az államkötvénybe fektetőket szívassa különadókkal, hiszen hosszú távon pont hogy a kötvényekből próbálná majd újrafinanaszírozni magát. És ugyanez igaz az inflációra is: a magas infláció hosszú távon senkinek sem jó.
Semmi nem fekete és fehér és direkt nem is akarom most leírni, hogy én jó vagy rossz befektetésnek tartom-e a magyar államkötvényt. De az biztos, hogy a befektetői számolgatások mellett érdemes vállalkozóként is ránézni a kérdésre: ha Magyarország vállalkozás lenne, jó biznisz lenne-e a következő 10-20 évben — és örülnék-e ha tulajdonos lehetnék benne?
A végére hoztam két csemegét.
Ez két gondolat, ami egyszerre formálta mind a befektetői, mind a vállalkozói hozzáállásomat. Nem tudnám megmondani, hogy melyikből jött először, de nem is számít!
Még Paul Graham blogján olvastam a TOP #1 gondolat koncepciójáról. (Cikk eredeti címe: The Top Idea in Your Mind.) Mr. Graham azt írta, hogy minden embernek mindig van egy aktuális top probléma/ötlet/gondolat a fejében, aminek az irányába valahogy mindig elkalandoznak a gondolatai, amikor erre épp lehetőség van.
Tipikus példa: reggeli zuhanyzás.
Pl. ha nagyon lelkes vagy az új startup-od miatt, valószínűleg erről fogsz gondolkodni a reggeli zuhany alatt állva. Ha épp 50 milliós hitelt akarsz felvenni az új lakásodra, akkor arról. Ha kórházba került egy közeli hozzátartozód, akkor arról. Stb.
A szerző szerint érdemes mindig megfigyelni magunkat: mi az aktuális top gondolat a fejünkben. Ugyanis ha passzívan érdekes és értékes dolgokon gondolkodunk, az nagyon pozitív hatással lehet arra is ahogyan később aktívan cselekszünk. (Ugyebár a tudatalattink folyamatosan dolgozik ezen a top problémán és mire odaérünk, van, hogy meg is oldja azt.) Ha pedig valami totálisan haszontalan vagy káros gondolat követeli meg az első helyet a gondolatainkban, az negatívan hathat majd a későbbi tevékenységeinkre is.
Mondok két konkrét példát. Egy vállalkozósat és egy befektetőset.
Kezdem a vállalkozóssal:
Múlt hónapban megkaptam a NAV-tól azt a levelet, amit egy vállalkozó sem akar, de azért előbb-utóbb mindenkit utolér. A NAV behívott jogkövetési ellenőrzésre. (Magyarul: bekérték az összes papíromat, számlámat és szerződésemet, ami a 2021-es bevételeimet igazolta és leellenőrizték, hogy mindent jól csináltam-e és jól adóztam-e le.) Itt egyből megemlíteném, hogy nagyon barátságos folyamat volt: elérhetőek voltak, segítettek mindenben, kedvesek voltak(!) – és eleve úgy mentem neki a folyamatnak, hogy azért nagyon sok minden félnivalóm nem lehet, hiszen bevallottam és leadóztam mindent. De még így is: azon kaptam magamat, hogy amikor épp passzív módba kapcsolt az agyam (ugye reggeli zuhany pl.) folyamatosan azon kezdtem gondolkodni, hogy “hm, vajon mi lesz, ha valamit mégis rosszul csináltam” vagy hogy “hú, de igazságtalan lenne, ha pont engem megbüntetnének” vagy hogy “fú, most recesszió van, biztos a kákán is csomót keresnek majd”. A probléma ezzel csak az, hogy ez idő alatt gondolkodhattam valami értékesebb dolgon is. Pl. hogy vajon milyen új terméket fejlesszek a Data36-hoz. Vagy miről szóljon a következő Impulzus Hírlevél. Vagy hogy milyen programot csináljak majd a családommal a hétvégén.
De ez csak egy példa. Alapvetően nem volt vészes a dolog. Tudtam, hogy nem lesz baj és végül happy end-del zárult a történet: mindent rendben találtak. Plusz, tényleg nagyon barátságos volt végig a légkör. De még így is zavart, hogy a NAV elfoglalta a tudatalattimat: óhatatlanul is ezen járt az eszem fontosabb, hasznosabb, értékesebb, érdekesebb dolgok helyett. Az egész dolog energiát vitt el – és nem energiát hozott az életembe.
De ez van. Néha le kell nyelni a keserű pirulát. Ha az ember vállalkozik, olyan dolgokkal is foglalkoznia kell, amivel nem akar.
Ennél sokkal mérgesebb vagyok (magamra) egy másik példa kapcsán. És ez a befektetések világából jön.
2021-ben flippeltem pár alt-kriptovalutát. Ez azt jelenti, hogy találtam néhány kis piaci kapitalizációjú alt-coin-t (becsületes nevén shitcoin-t :)), megvettem és próbáltam drágábban eladni őket.
A probléma (így utólag és főleg az előző példa alapján) triviális: ebben az időszakban a shitcoin flippelésen gondolkodtam a zuhany alatt. Ez egy kicsivel még a NAV-os admin dolgokon való gondolkodásnál is haszontalanabb. De nem is ez a ciki az egészben hanem az, hogy ezt én választottam magamnak! Itt nem egy állami szerv írt levelet, hogy márpedig befektetőként törvényi kötelezettségem, hogy shitcoin flippeléssel töltsem az időmet és az energiámat. Nem. Ezt én választottam magamnak. Amikor rájöttem, hogy egy számomra értéktelen dolgon mennyire sokat is jár az agyam, eléggé mérges lettem magamra. A megoldás szerencsére szögegyszerű volt: zártam minden ilyen pozíciómat és egyúttal az egész shitcoin flippeléses projektemet.
Persze nem mondom, hogy nem vagyok képes vissza-visszaesni, de azért az biztos, hogy mostanában kifejezetten figyelek arra, hogy csak olyan dolgokon gondolkozzak, amik arra méltóak. Próbálom kerülni a haszontalan izgalmakat és stresszeket. És ez kihatással van arra is, hogy minek engedek teret a fejemben. Erre pedig egy tökéletes ellenőrző pont a reggeli zuhany és a TOP #1 gondolataink megfigyelése.
Megjegyzés: Amikor ezt a levelet írom, reggel pont monitoroztam is magamat – és a Breaking Bad 4. évadzáró részén kezdtem gondolkodni. Azt hiszem, egy kellemes vasárnap délelőttön ez bőven jobb TOP #1 gondolat, mint egy NAV-ellenőrzés vagy egy shitcoin-flipping. 🙂
Az alternatíva költség fogalmát mindenki ismeri.
Példa: ha dolgozol egy projekten úgy, hogy közben dolgozhatnál egy ugyanolyan projekten, ámde sokkal magasabb órabéren, akkor a két órabér közötti különbség a te alternatíva költséged.
Másik példa: ha befektetsz egy x eszközbe, ami valamilyen hozamot hoz, de közben y eszközön amúgy magasabb hozamod lehetett volna, alternatíva költséged keletkezett.
Pénzben kifejezve egyszerű megérteni az alternatíva költség fogalmát.
Viszont itt visszahoznám a pénz-idő-energia erőforrás modellt. Mert ennek a modellnek egy fontos vonzata az is, hogy nem csak pénzügyi alternatíva költségek léteznek. Sőt, nagyon sokszor az életben pont hogy a pénzt választjuk és nem vesszük észre az idő és energia fronton keletkező óriási alternatíva költségeinket.
Megint csak egy személyes példát tudok hozni:
2021 végén építettem egy automatikus kriptó-kereskedő robotot. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy multimilliárdos leszek belőle. (Nem valósult meg.) Amúgy valami nagyon minimális megtérülése lett: kb 1.000.000 Forintot tettem be és 2.5 hónap alatt közel 100 automatikus tranzakció után kb 1.150.000 Forinttal szálltam ki.
Évesítve még akár elfogadható kockázattal súlyozott hozam is lehetne.
De az alternatíva költség iszonyatos volt!
Két jó dolog azért volt benne: az egyik, hogy egy haverommal közösen csináltuk és azért az a része buli volt. A másik pedig, hogy a projekten keresztül rengeteget tanultam a Python-ról, az API-król és az automatizációkról – és ez a tudás később elég jól jött és fog is még jönni.
Legalábbis érdemes egy pillanatra úgy is tekinteni rájuk.
A kezdő életstílus-tanácsadó könyvekben vázolt alapmodell az, hogy:
Ez a megközelítés viszont szerintem nagyon szétszedi a két fogalmat.
Ha hátrébb lépünk egyet, akkor látjuk, hogy a befektetés és a vállalkozás nagyon-nagyon hasonló egymáshoz. Mondhatni testvérei egymásnak. De semmi esetre sem két külön szint.
Ha a vállalkozásokra néha befektetésként tekintünk, a befektetésekre pedig vállalkozásként, sok új építő gondolat indulhat el a fejünkben, ami segít egyszerre jobb befektetővé és jobb vállalkozóvá is válni.
Remélem ezt a levélben leírt néhány példám is alátámasztja!
Eddig tartott a mai Impulzus adag!
Adival megegyeztünk, hogy ezeket a hírleveleket megpróbáljuk könnyedén gyakorlatba ültethetővé is tenni. Úgyhogy itt van 3 konkrét javaslat, amit a hírlevél olvasása után tehetsz, hogy beépítsd egy kis szeletét a saját vállalkozói életedbe is:
Szokás szerint: ez az email inkább hangos gondolkodás – egy fajta nyilvános napló, részben magamnak címezve. Szóval nem a tutit próbálom megmondani és őszintén érdekel a te véleményed is! Az előző leveleimre rengeteg izgalmas választ és gondolatot kaptam – remélem erre is fogok. Úgyhogy ne habozz, válaszolj! (Adi és én is megkapjuk.) valasz@dev.bbpro.hu
Üdvözlettel,
Mester Tomi
