10 BEFEKTETÉSI FORMA, AMIT KIPRÓBÁLTAM. (MIBE FEKTETEK EZEN TAPASZTALATOK ALAPJÁN) – [2023. 05. 23.] Írta: Mester Tomi

2018-ban, kb. 5 éve kezdtem el a befektetésekről tanulni. Nem volt célom az anyagi függetlenség vagy szabadság. Egyszerűen csak azt akartam, hogy ha már sokat dolgozok, akkor legyenek rendben a pénzügyeim is. Biztonságban akartam érezni magam. És persze látni akartam azt is, hogy amit megkeresek, az nem folyik ki a kezem közül és nem veszíti el az értékét az inflációval.

Azt akartam, hogy ahogy a vállalkozásomat építem, úgy fejlődjenek a személyes pénzügyeim is – profánabbul fogalmazva: azt akartam, hogy lassan, de biztosan nőjön a vagyonom.

Időközben sok mindent tanultam a témáról.

Ennek volt egy súlyos önismereti rétege – és voltak nagyon gyakorlatias “hands-on” tapasztalatszerzések is sok-sok befektetési formával.

Ezt az elmúlt 5 évemet tekintem befektetés szempontból a “tanulós éveknek”. Azt gondolom, hogy mostanra jutottam el arra szintre, ahol már eleget tudok a témáról ahhoz, hogy kisbefektetőként a saját pénzemet magabiztosan kezeljem.

Ez az a szint, amit eredetileg el akartam érni és aminél sokkal tovább már maximum csak hobbiból és saját érdeklődésből akarok fejlődni a témában. Azt gondolom, hogy tapasztalati úton most már kialakult egy olyan összekép és szabályrendszer a fejemben, amit ha követek, akkor nagyon nagy hülyeségeket már nem fogok csinálni. Így kis lépésekben, folyamatosan tudok építeni egy olyan befektetési portfóliót, amivel most is és a jövőben is nyugodtan alszom majd.

Ha Pareto-elvvel gondolkozok, akkor azt mondanám, hogy ebben az öt évben szerintem sikerült megtanulnom azt a 20%-át a témának, ami elég lesz ahhoz, hogy a saját szintemen az eredmények 80%-át behozzam.

A maradékot meghagyom a profi befektetőknek és befektetési tanácsadóknak. 🙂

Ezt a bizonyos 20%-ot viszont most szeretném megosztani veled ebben az Impulzus Hírlevélben.

A nem kötelező és a kötelező disclaimer

Fontos, hogy szokás szerint ez nem egy tananyag, nem tanács és nem útmutató, amit utánozni kell!

Az, hogy neked mi a legjobb befektetés, sok mindentől függ, pl.:

• jelenlegi cashflow-d és vagyonod (illetve az esetleges tartozásaid/hiteleid)
• korod és élethelyzeted
• kockázatvállalási hajlandóságod
• lelki tényezők, preferenciák, érdeklődés
• stb…

Nincs két ugyanolyan ember.

A lenti tapaszlatok, befektetői filozófia és startégia rám vonatkozik és az én élethelyzetemből fakad. Ezzel együtt azt gondolom, hogy érdemes elolvasni, mert inspirálhat téged is abban, hogy a saját stratégiádat hogyan alakítsd.

Disclaimer: A lenti cikk és a benne levő gondolatok a személyes tapasztalataim megosztásán alapul, és semmilyen körülmények közt nem tekinthetők befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. Az elhangzott információk különösen nem tekinthetők pénzügyi eszközre vonatkozó ügylethez kapcsolódó, személyre szóló ajánlásnak. Kérlek, csak akkor olvass tovább, ha tudod, hogy a saját befektetési döntéseidért csak te vagy a felelős!

Mi lesz a hírlevélben?

Sokan írnak befektetésekről, de általában mindenki azzal a céllal, hogy a saját befektetői stratégiáját (és az ehhez kapcsolódó képzéseit, könyveit, stb.) eladja neked. Sok online befektetési tanácsadó egy eszközosztályt favorizál – persze mindenki mást.

Ez a hírlevél kicsit más lesz, mert:

1. Én nem vagyok befektetési tanácsadó, semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy meggyőzzelek erről vagy arról az eszközről. Egyszerűen csak megosztom azt, hogy amit kipróbáltam nekem mennyire jött be.
2. Leírom mindegyik befektetési típusról, hogy a tapasztalataim alapján mi volt jó benne, de azt is, hogy mi volt vele rossz, váratlan meglepetés, stb, stb.
3. Mivel személyes irányból közelítem, belekerül az is, hogy mennyire passzol az adott eszköz az én befektetői- és életfilozófiámhoz – így nem csak a hideg racionalitás, hanem egy kis lelki réteg is bekerül az írásba.

Vágjunk is bele!

Miért fektetek be?

Adok egy kis előtörténetet, hogy az egyes eszközökhöz tartozó kommentjeimet kontextusában tudd értelmezni.

Az első kérdés, amit meg akarok válaszolni – és amit szerintem mindenkinek meg kell válaszolnia, aki elkezd befektetni – az az, hogy miért fektetek be? Mi a célom vele? Mit akarok elérni?

Az elmúlt 5 évben sok válaszom volt ezekre a kérdésre.

Tanulás

Kezdetben az volt a válaszom, hogy azért, mert tanulni akarok a témáról. Életem első “befektetését” is így csináltam, még 2017 közepén vásároltam Bitcoin-t (80.000 Ft-ért), 100%-osan naívan. Egy ismerősöm mondta, hogy ez egy jó dolog, én meg beletettem egy kis pénzt. Nem mondom, hogy megfontolt döntés volt, de a gondolat az volt, hogy oké, kipróbálom ezt a dolgot saját bőrömön, kicsiben — úgy lehet igazán tanulni.

Ugyanígy kezdtem el (már egy kissé tudatosabban) a kötvények, részvények és ETF-k világáról is tanulni. És 2019-ben így vásároltam meg az első ETF csomagocskámat.

Aztán szépen lassan mindenben belekukkantottam, ami elérhető volt számomra. Teljesség nélkül:

• kötvények
• ETF-ek
• részvények (növekedési, osztalékfizető, stb.)
• nemesfémek
• kripto
• gyűjtögetős dolgok (LEGO, whisky, mesekönyv)
• devizák
• ingatlan
• vállalkozásba fektetés
• stb.

Pénzügyi függetlenség (FIRE)

Volt egy időszak, amikor kifejezetten a pénzügyi függetlenséget hajtottam. Ki volt szépen számolva, hogy mi az az összeg, amit el kell érnem ahhoz, hogy anyagilag független legyek és ha nem akarok, már ne kelljen dolgoznom. Gyönyörű 10 éves tervem is volt rá, százalékokkal és Excel táblákkal.

Nagyon jól hangzó cél volt.

Aki esetleg még nem hallott róla, Amerikából terjedt el a FIRE (Financial Independence, Retire Early) mozgalom – aminek bár vannak különböző alfajai, de a lényege mindegyiknek ugyanaz. Kiszámolsz egy összeget, amit ha össze tudsz gyűjteni és ügyesen fektetsz be, akkor utána sokkal korábban tudsz “nyugdíjba” menni, mint egy átlagember. (Kvázi az osztalékokból/hozamokból/stb. tudsz élni.) Általában ez a “gyűjtögetés” éveiben extrém lemondásokkal és megfeszítéssel jár, hogy hamarabb fel tudd halmozni a szükséges összeget. Cserébe amikor eléred, nem kell többé dolgoznod.

Kb. 1 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy számomra ez az egész FIRE-irány nagyon-nagyon nyomasztó. Egyrészt baromira nem hiszek abban, hogy van akármi olyan hosszú távú cél, ami miatt érdemes 10 évig lemondások között élni. (Mi van, ha közben meghalsz?)

Másrészt meg nem hiszem, hogy ha minden össze is jönne, boldog lennék korai nyugdíjasként.

Bán András podcaster kollégával (Halottnak a Coach podcast) volt egy szemléletváltó személyes beszélgetésünk, ahol ő mondta ki, amit én nem tudtam előtte ilyen szépen megfogalmazni magamnak:

“Én szeretem a munkámat, nem hiszem, hogy valaha is boldog lennék, ha már nem csinálhatnám”.

Ezzel én is így vagyok. Szeretem azt, ahol most vagyok, sokkal fontosabb számomra az, hogy ezt itt és most megéljem, mint az, hogy egy jól hangzó távoli célt hajtsak.

Folyamatos fejlődés és jó alvás

Most, 2023-ban, éppen ott tartok, hogy két célom van a befektetésekkel.

Az egyik cél a folyamatos fejlődés.

Régen, amikor futni jártam, azért mentem, hogy felkészüljek a maratonra. (Végül nem futottam maratont.) Amikor konditerembe jártam, azért jártam, hogy fekve ki tudjam nyomni a 100 kg-t. (Ez sikerült!) Amikor pedig befektettem, azért fektettem be, hogy elérjem a FIRE-számomat.

Sokkal boldogabb lettem, amikor ezt a célorientált hozzáállást elengedtem. (Ebben sokat segített egy pszichológussal való beszélgetés is egyébként.) Ma már azért járok futni, mert szeretek futni és jól esik, hogy javul tőle az állóképességem. Konditerembe azért megyek, hogy átmozgassam az izmaimat és erősebb legyek. Befektetni pedig azért fektetek be, hogy lássam, hogy “dolgozik” a pénzem és ezáltal nem csökken a vagyonom, hanem nő. A folyamatos fejlődés, ami mozgat.

A másik cél a biztonságérzet. Egyszerűen jobban alszom, hogy ha tudom, hogy van egy bizonyos biztonsági tartalékom. Ezt talán nem is kell jobban kifejteni – mindenki tudja: jöhet egy válság, egy betegség, akármilyen váratlan esemény – jó, ha van hova nyúlni, amikor az ember nem tud dolgozni és emiatt nincs bevétele.

Megjegyzés: Egyébként mindkét cél folyamatosan teljesülő cél. Ez azért jó, mert az eredményességüket folyamatosan megélem – így nem kell egy nagy cél után vágyakozni, rendszeresen és folyamatosan jön a pozitív visszacsatolás.

Miért érdemes most befektetni?

Ha megvan az, hogy miért akar az ember befektetni, akkor felmerül a kérdés, hogy mikor kezdje el.

Sándorfy Adival volt egy komolyabb beszélgetésünk, amiből aztán lett egy IH-s podcast felvétel is, Érdemes-e MOST befektetni? címmel.

Adi itt azt ecsetelte, hogy ő most nem akar befektetésekkel foglalkozni. Egyrészt a vállalkozására akar fókuszálni, ha pénzkeresésről van szó. Másrészt pedig azt érzi, hogy pár százezer forinttal meg nem akar “játszani”, mert azon úgyis csak nagyon minimális hozamot lehetne realizálni.

Az első érvét megértem. Ha valaki nem akar befektetésekkel foglalkozni, mert az elvonja a figyelmet az életének egy fontosabb területéről (vagy egyszerűen csak frusztrálja az egész téma), akkor ne foglalkozzon befektetésekkel! Más módokon is lehet pénzügyileg függetlenné válni. Arról meg nem is beszélve, hogy az életben sokkal fontosabb az, hogy jól érezzük magunkat, mint az, hogy pénzügyileg függetlenek legyünk.

A második rész ellen – miszerint kicsiben nem érdemes kezdeni – viszont van ellenérvem Adi számára. Szerintem pont hogy kicsiben érdemes kezdeni.

Ha csak havi 10.000 felesleges forintja is van az embernek befektetésre, szerintem akkor is érdemes már most elkezdeni gyakorlati úton tanulni. Azt gondolom, hogy ezt a levelet olyan emberek olvassák, akik jelenleg is jelentős energiákat mozgosítanak ahhoz, hogy fejlesszék magukat, a karrierjüket és/vagy a vállalkozásukat. Ha ezt jól csinálja az ember, akkor a jövőben nagy valószínűséggel több pénzt fog keresni. Lehet, hogy sokkal többet. Aki most elkezd kis összegekkel, de valós befektetési tapasztalatot gyűjteni, az pár év múlva olyan gyakorlati tudásnak lesz a birtokában, amivel nagyobb összegeket már magabiztosabban fog tudni mozgósítani.

Megjegyzés: Arról meg nem is beszélve, hogy a kamatos kamat hatás egy felfoghatatlanul erős hatás. Kis összegek is nagyon szépen össze tudnak adódni és akár csak egy éves 8%-os hozammal is gyönyörű eredményeket lehet elérni hosszú távon. (Ha még nem próbáltad ki, számold ki Excel-ben – elég jól kinéző görbék jönnek ki.)

Megjegyzés 2: Nyilván van olyan élethelyzet is, amikor az embernek nulla forintja van a befektetésre – esetlegesen tartozása van. Ilyenkor természetesen felelőtlenség akár tanulás célzattal is befektetgetni. És általában igaz az is, hogy a magasabb kamatozású tartozások korai rendezése egy racionálisabb “befektetés”, mint akármi más.

A befektetői filozófiám

A fenti bevezető után hadd osszam meg röviden a jelenlegi befektetői filozófiámat is!

Ez az évek alatt érlelődött bennem – és még most is folyamatosan alakul. De fontosnak tartom, hogy legyen ilyen, mert egy ilyen lista sokat segít a nehezebb döntésekben.

A saját befektetői filozófiámat 6 pontban tudom összefoglalni.

1. Olyan befektetést keresek, ahol az instrumentum, amit vásárolok értéket tud teremteni valaki számára.
   Ez abból a fundamentális hitemből fakad, hogy azt gondolom, hogy pénzt azzal lehet a legjobban keresni, ha értéket teremt az ember. Ez lehet közvetlen értékteremtés (a vállalkozásod által) vagy közvetett (pl. egy vállalkozásba való befektetésed által).
   
2. Olyan pénzügyi befektetéseket keresek, amik minimális időt és minimális energiát igényelnek.
   Dolgozni a vállalkozásaimmal szeretnék. Ezért befektetések szintjén kevés energiát és kevés időt igénylő, nagyban automatizálható megoldásokat keresek.
   
3. Elfogadom, hogy a kis energia-befektetés kis hozammal is jár.
   Nyilván, amivel kevesebbet foglalkozik az ember, abból kevesebb haszna is lesz. De ez az az “ár”, amit szívesen megfizetek, ha cserébe időt és energiát tudok spórolni.
   
4. A befektetéseim célja nem a vagyonteremtés, hanem a vagyonmegőrzés és/vagy vagyongyarapítás.
   Ez az előző két szabály következménye, de fontosnak találtam explicit módon kimondani. Egy profi befektető tud vagyont teremteni befektetések által. Én nem vagyok profi befektető, ezért csak munka által tudok vagyont teremteni. A befektetéssel tehát nem ez a célom, hanem a vagyonmegőrzés és/vagy vagyongyarapítás. (Ezt a gondolatot Görög Ádám inspirálta amúgy, tőle hallottam először ezekről a fogalmakról.)
   
5. Az Excel-nézegetés félrevisz.
   Bár imádom a táblázatokat nézegetni én is – melyik befektetésem, hogy áll, milyen lehetőségek vannak, stb – , rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon kontraproduktív dolog. Nem csak időrabló tevékenység, hanem a helytelen befektetési döntések egyik melegágya. Ennél sokkal fontosabb az, hogy legyen egy jó szabályrendszerem, ami kvázi automatikusan tud működni. Ha ez megvan, nekem csak nagyon ritkán kell döntéseket hoznom, így a portfólióm teljesítményét is fölösleges nézegetni.
   
6. Buy & Hold
   Nem veszek semmi olyan eszközt, amit ne tartanék meg jó szívvel legalább 20 évig. Ezt a gondolatot Warren Buffet-től loptam. Szerintem elég jól tartom — eddig szinte semmit nem adtam el, amit vásároltam. (Még portfólió-újrabalanszolást sem szoktam csinálni.)

Még egyszer: ez az én filozófiám. Nem állítom, hogy akárki másnak alkalmazható, de ennek kontextusában könnyebb lesz értelmezni a befektetési stratégiámat.

A jelenlegi portfóliómat a levél végén fogom megmutatni (konkrét összegek nélkül, csak kategória-arányokat mutatva). A következő két évre szóló “startégiámról” is ott fogok írni… ami amúgy meglepően egyszerű és lehet, hogy unalmas lesz.

Úgyhogy kezdjük inkább a szerintem legfontosabb és legizgalmasabb résszel: 

A következőkben megosztom az őszinte és teljes tapasztalatomat (jó, rossz, minden) az egyes eszközökről, amelyekbe befektettem az elmúlt 5 évben.

Megjegyzés: mivel így is elég terjedelmes lett ez a hírlevél, ezért csak röviden fogok írni az adott instrumentum definíciójáról – és igyekszem sokkal inkább a saját tapasztalatok és sztorik megosztására szorítkozni. A legtöbb témáról már készítettem podcast részeket is, amelyek elérhetőek a Mi a Matek?! és/vagy Biznisz Boyz csatornákon. Ha többet akarsz tanulni, keress rá az adott kulcsszóra ezeken a csatornákon!

#1 Kötvények

Számomra a kötvénybefektetés volt az egyetlen olyan befektetési kategória, ami nem csak a könyvekben leírt elmélet alapján volt egyszerű, hanem a valóságban is.

Amikor vásároltam, nem futottam váratlan akadályokba, nem kellett feleslegesen kellemetlenségekkel bíbelődni, nem találkoztam rejtett költségekkel. Amikor pedig eladtam, ugyanezt tapasztaltam: instant likvidálható volt a befektetésem és nem volt semmi meglepetés.

Nem azt mondom, van egy-kettő összetettebb koncepció, amiről nem árt még egy picit tanulni, mielőtt belevág az ember. De ha ez megvan, akkor a kötvénybefektetés szinte egy jól kiszámítható matematikai képlet, néhány kisebb (és opcionális) spekulatív elemmel.

Aki esetleg egyáltalán nem hallott még róla, nagyon leegyszerűsítve ez a lényeg:

Amikor kötvényt veszel, kvázi kölcsön adsz egy cégnek (vagy egy államnak). Tehát te vagy az idézőjeles “bank” és pont, mint a bank, “kamatot” kapsz a kihelyezett tőkédért cserébe.

Megjegyzés: Sokak számára a kötvény egyet jelent a Magyar Állampapírral… Ami természetesen nem igaz! Sokféle kötvény létezik, a MÁP csak egy nagyon-nagyon kicsi szelete a kötvénypiacnak.

A kockázat persze így sem nulla, mert:

• csődbe mehet a cég (vagy az állam), akinek kölcsön adsz,
• van inflációs kockázat (pl. kamat feletti az infláció, tehát a pénzed inflációval korrigált értéke csökken)
• van devizakockázat (pl. csökken az értéke a devizának, amiben denominálva van a kötvényed)
• van partnerkockázat (pl. csődbe mehet a platform, ahol kötvényt vásároltál)
• bizonyos kötvénytípusoknál van árfolyamkockázat is
• stb.

De ezek általában kiszámíthatóbb és kontrollálhatóbb kockázatok, mint a többi befektetési formánál.

Így pár év tapasztalatszerzés után sikerült mégiscsak megfogalmaznom, hogy a fenti szépségek ellenére mégis mi a problémám a kötvénybefektetéssel. Ez pedig az, hogy (szemben a részvénnyel) itt alapvetően érdekellentétben vagy a céggel, akinek kölcsön adsz. Neki az a célja, hogy minél olcsóbban kapja meg a pénzedet – a te célod pedig az, hogy minél magasabb kamatot szedjél. És mivel többnyire a cég szabja a feltételeket, ezért majdnem biztos, hogy kisbefektetőként te húzod majd a rövidebbet.

Megjegyzés: Különösen igaz ez egy állampapírnál, ahol az állam még kicsit tudja torzítani is a piacot.

Persze ez nem kizáró ok. Ha az ember jobban beleássa magát a témába és okosan keresi a lehetőségeket, akkor lehet alacsony kockázattal korrekt hozamokat elérni.

Ha csak egy befektetési formát szabadna választani, akkor én két esetben mennék a kötvény irányba:

1. Ha nem találnék semmilyen más jobb befektetési típust, amivel komfortosan érzem magam. Ebben az esetben kötvényben még mindig szívesebben tartom a pénzemet, mint készpénzben.
2. Ha látnék valamilyen arbitrázslehetőséget. Pl. tudnék nagyon olcsó (akár 0%-os) hitelt felvenni és azt betenni egy viszonylag biztonságos és pl. 16%-on kamatozó államkötvénybe. (Bár az arbitrázs alapvetően messze van az én befektetői filozófiámtól.)*

*olvasói kiegészítés Szűcs Ádámtól: “az arbitrázsos dologhoz még fontos látni, hogy ugye pl. a PMÁP visszaváltási árfolyamát az ÁKK határozza meg, és a mostani 1% bármikor feljebb mehet (ahogy pl. nemsokára jön az új sorozat, ahol elég szépen lenyírják a kamatprémiumot 0,25 és 1%-ra), és az alacsonyabb hitelkamat hirtelen rossz üzletté válhat.” –» Ez valóban egy létező kockázat, köszi a kiegészítést Ádámnak.

#2 Osztalékfizető részvények

Az osztalékfizető részvényekkel Sólyomi Dávid könyvének (Osztalékból szabadon) hatására kezdtem el barátkozni. Egy kisebb szegmensét képzi a jelenlegi portfóliómnak (10% alatti) és ebbe is inkább tanulás jelleggel tettem pénzt.

Ha nem ismered ezt az eszközt: 

Amikor osztalékfizető részvényt vásárolsz, mikro-részesedést veszel egy olyan cégben, ami rendszeres időközönként, bizonyos mértékű osztalékot fizet az üzleti eredményei után a tulajdonosoknak. Mivel te is mikro-tulajdonos vagy, a részvényeid arányában te is kapsz kifizetést.

Ami engem magával ragadott az osztalékfizető részvényekben az maga az élmény, hogy mikro-tulajdonosává válhatok pár olyan nagyobb cégnek, aminek hiszek a tevékenységében. És persze az is, hogy mindezért még pénzt is kapok – rendszeres időközönként, kiszámíthatóan.

A kötvénnyel szembeállítva:

Itt pont az jön be nekem, hogy amikor részvényt vásárolok, egy hajóba kerülök a többi cégtulajdonossal. Egy jó cég – különösen, egy olyan, ami rendszeresen tud osztalékot fizetni – általában valamilyen értéket teremt a világnak. Én értéket teremtek azzal, hogy likviditást adok ennek a cégnek; rajtam keresztül a cég értéket teremt a világnak; ezért közvetve én is részesülök a profitból. Kapitalizmus a javából. 🙂

Sólyomi Dávid azt írja, hogy szerinte ez az a befektetési típus, ami a valódi passzív jövedelemhez a legközelebb áll. És ezzel többnyire egyet is kell, hogy értsek.

Megjegyzés: Nyilván mindent meg lehet hack-elni, így a kapitalizmust is. Vannak olyan cégek, akik úgy profitábilisak, hogy nem teremtenek értéket – és olyanok is, akik kifejezetten kizsákmányolják a befektetőiket. De nem ez az általános és az ügyes befektető ezeket a cégeket messziről el tudja kerülni.

Ha racionálisan, pénzügyi szempontból vizsgálom a dolgot, akkor viszont nem ezt tartom a legjobb befektetési típusnak. A legnagyobb anyagi hátrány benne, hogy folyamatosan adózni kell a megszerzett osztalékból. Ezt egy csomó más befektetési típusnál (legálisan) el lehet kerülni.

Megjegyzés: Különösen bonyolult helyzetet szül ebben a kérdéskörben a 2023 végén felbomló magyar-amerikai adóegyezmény. Bár feltételezem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.

Egy másik aspektus, amiért nem vagyok felhőtlen barátságban az osztalékfizető részvényekkel az az, hogy sokat kell velük foglalkozni. Figyelni kell a piacot. Követni kell a cégeket, amelyekbe be akarok fektetni… És azokat is, amelyekbe már befektetettem. Nem egy óriási meló és Dávid könyvét követve biztos vagyok benne, hogy meg tudnám ugrani az elvárt szintet. De egyszerűen tőlem távol áll az, hogy egy 20 elemes osztalékos portfólióban minden egyes cég teljesítményét monitorozzam, akárcsak negyedéves rendszerességgel.

Hobbiból szívesen megteszem, egy-két céggel, ami amúgy is érdekel – de hosszú távon inkább a vásároljunk-aztán-felejtsük-el típusú befektető vagyok. Emiatt egyelőre nem tervezek komolyabb osztalékportfóliót sem építeni.

#3 Növekedési részvények

Növekedési részvénybe is tettem már pénzt.

Többnyire buktam rajta. 🙂

Szerencsére csak kis összegeket – de ettől még ugyanúgy fájt a dolog.

Ha növekedési részvényt vásárol az ember, ugyanúgy mikro-tulajdonrészt szerez egy cégben – de ezúttal olyan vállalkozásba száll be, ami a piaci átlagnál valószínűleg gyorsabban tud növekedni. Ugyanebből az okból ezek a cégek általában nem fizetnek osztalékot sem – hiszen a profitjukat megpróbálják egyből visszaforgatni a még gyorsabb növekedésbe. (Populáris növekedési részvények az elmúlt évtizedből pl. Facebook, Tesla, Amazon, stb.)

Ahogy sejtheted, a növekedési részvények abszolút nem az én terepem. Ennek több oka is van.

Egyrészt erősen spekulatív a piac.

Másrészt a növekedést sokszor nem a valós üzleti eredmény hajtja, hanem a hype. Ez általában a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cégek árfolyama sokkal magasabbra megy, mint ami reális lenne az általuk előállított érték alapján. Magyarul: egy lufit fújunk közösen, ami egy iszonyatos veszélyes móka – befektetői szemszögből és persze társadalmi szemszögből is.

Elmesélem az egyik legnagyobb (és legelső) növekedési részvényes buktámat, mert szerintem sok tanulság van belőle.

2021 elején erősen felfutóban volt az űrturizmus téma. 3-4 cég is versengett a területen. Akkor úgy tűnt, hogy a Richard-Branson-féle Virgin-csoport Virgin Galactic nevű cége lesz az egyik nagy nyertes.

Én 2021. január végén hallottam először a témáról egy házibuliban (🚩). Egy kicsit olvasgattam a témában, majd amikor láttam, hogy elindul felfelé az árfolyam, februárban én is gyorsan (🚩) beszálltam, nehogy lemaradjak (🚩) a boom-ról.

Ahogy látod, volt pár red flag (🚩🚩🚩) a befektetési metódusomban… De ez van, legalább van miből tanulnom így utólag.

A február eleji hirtelen vásárlásomat, a FOMO vezérelte – azaz az, hogy nehogy kimaradjak a gyors növekedési szakaszból. Ekkor még nem tudtam, hogy abból már rég kimaradtam. Tökéletes időzítéssel $52-os árfolyamon vettem Virgin Galactic részvényeket (kb. 300.000 Ft értékben), ami mind a mai napig az egyik legmagasabb árfolyam volt.

Itt tanultam meg azt, hogy amikor én hallok valamiről egy házibuliban Magyarországon, akkor már réges-réges-régen el vagyok késve a vásárlással. Addigra a Wall Street-en, az igazi részvénymágusok már rég bevásároltak, és csak arra várnak, hogy amikor a magamfajta kisbefektetőkhöz elér a pletyka, el is adják a saját részvényeiket.

Nagyjából ez is történt: február második hetében a Virgin Galactic bejelentette, hogy technikai hibák miatt el kell halasztaniuk a próbarepülésüket – az árfolyam pedig olyan gyorsan zuhant össze, hogy nekem nem volt időm kiszállni.

Mindenesetre én úgy voltam vele, hogy ha már megvettem, akkor megtartom a részvényt: vagy bukok mindent, vagy kivárom, amíg felmegy az árfolyam a beszállási pontom többszörösére.

Egy kis reményt adott, hogy időközben kitűzték az elhalasztott próbarepülés új időpontját: 2021. június.

És ezúttal nem volt technikai hiba! A próbarepülés megtörtént! Óriási marketinget tettek mögé – maga Richard Branson, a cég főrészvényese is ott volt az “űrhajón”, amit fellőttek a sztratoszférába. A siker megvolt…

De az árfolyam ezt nem követte: a kilövés előtt tetőzött $55 környékén. Ráadásul az egész dolog tökéletesen volt időzítve: egy szombati nap volt – nem lehetett részvényeket adni-venni – vagy péntek este kiszálltál, vagy benn ragadtál. És péntek este még én is úgy voltam vele, hogy hülye lennék eladni. Ha szombaton megvan a siker, ez tuti bekerül a hírekbe, a sok hülye kisbefektető meg hétfőn tuti ráugrik a témára.

Újra rá kellett jönnöm, hogy a hülye kisbefektető én voltam, nem mások.

Hétfőn újra összeesett az árfolyam. Akkor tanultam meg azt a befektetői kifejezést, hogy: “Buy the rumor, sell the news.” Amikor kijön a hír, hogy a Virgin Galactic sikeres űrrepülést hajtott végre, a piac már nem vásárolni fog, hanem megpróbálja realizálni a hasznot az eddigi spekulációján. Így tett a sok Wall Street-i farkas, rajtam kívül valószínűleg jópár kisbefektető – és nem mellesleg rengeteg Virgin Galactic alkalmazott és vezető is. Egyik sem tett jót az árfolyamnak és ezáltal az én spekulációs ambícióimnak sem.

Ennyi a történet, nincs feloldozás. Ezt benéztem.

A Buy&Hold mindset-em miatt a mai napig tartom a Virgin Galactic részvényeimet és nem adom el őket. 90%-os mínuszban vagyok velük. De nem is remélek ebből az ügyletből már profitot, sokkal inkább emlékeztetőként hagytam ott a portfóliómban. Amikor ránézek a 90%-os mínuszra, mindig eszembe jut a növekedési részvényekről megtanult legfontosabb leckém: mire hozzám elér egy aktuális, forró befektetési tipp, addigra valószínűleg rég elkéstem a jól időzített vásárlással – így nagy eséllyel csak veszíteni tudok az ügyeleten.

Megjegyzés: ettől függetlenül “poénból” szoktam pár tízezer forintos téttel növekedési részvényekkel “játszani”. Ilyenkor viszont már mindig figyelek rá, hogy csak olyan témában vásároljak, amiben saját érdeklődés miatt nagy eséllyel a piac előtt járok. Pl. data-s szakmán belül már a ChatGPT megjelenése előtt lehetett tudni, hogy az AI nagyot fog szólni a következő hónapokban. Emiatt móka jelleggel néhány AI-jal kapcsolatos cégbe be is fektettem – ezek szerencsére most is pluszban vannak. (Konkrét cégeket nem írok, nem is számít igazán.)

#4 Indexkövető ETF-ek és alapok

Majdnem biztos, hogy te is hallottál már az indexkövető ETF-ekről és/vagy alapokról.

Ha nem, akkor itt egy gyors példa, az egyik leghíresebb index: az S&P 500.

Az S&P 500 egy olyan index, ami az ~500 legnagyobb amerikai cég tőzsdei összesített teljesítményét követi. Akár úgyis el lehet képzelni, mintegy nagy kosár, amibe ezeknek a bizonyos cégeknek a részvényeit dobáljuk be. (Fontos kiegészítés, hogy a cégek a piaci kapitalizációjuk arányában szerepelnek benne.) Tehát amikor az ember pl. egy S&P 500 indexkövető ETF-et vesz, az olyan mintha venne mind az ~500 cég részvényéből egyszerre.

Megjegyezés 1: Nyilván a motorháztető alatt ennél egy kicsit bonyolultabban valósul meg a dolog – többnyire összetett automatizációk és kereskedő botok munkálkodnak a háttérben. De ezzel végfelhasználóként/kisbefektetőként nem kell törődni – a feladat nehezét az ETF kibocsátója elvégzi helyettünk.

Megjegyzés 2: Az, hogy konkrétan “ETF”-ről vagy “befektetési alapról” beszélünk, egy technikai különbség – ebbe most nem mennék bele, a cikk szempontjából nem sokat számít.

A kulcs tehát a “beépített” diverzitás. Egy pár kattintással tudok egyszerre 500+ (vagy más index esetében még több) vállalatba befektetni. Ezzel jelentősen csökkentem az egyedi részvények kiválasztásával járó kockázatokat és munkát.

A koncepció egyszerű és az előnye könnyen érthető… De a gyakorlati tapasztalat nálam az volt, hogy konkrétan megvenni életem első ETF-jét kifejezetten nehéz volt.

Néhány kihívás:

• Ki kellett választanom a megfelelő brókert. (Biztonságos? Nem túl magasak a költségei? Elérhetőek az instrumentumok, amiket meg akarok venni? Stb.)
• A bróker platformján meg kellett találnom a megfelelő instrumentumot. Elsőre beírtam, hogy S&P 500 – és felugrott vagy 60 variáció.
  
  Itt aztán kutakodni kellett még egész sokat, hogy melyik lesz a számomra megfelelő papír.
• Nyitni kellett egy TBSZ számlát.
• Meg kellett találni, hogy hogyan tudom a legolcsóbban beutalni a megfelelő valutában a befektetésre szánt összeget.
• Eleve ki kellett találni, hogy mi a megfelelő valuta… Euró? Dollár? Font? Forint?
• Meg kellett nézni, hogy mi az optimális befektetési összeg, amivel a legkisebbek lesznek a költségeim…

Ezernyi kérdés merült fel.

Leírom, hogy annó 2019-ben, átfogó nyomozás után mire jutottam és mit vásároltam először. Nem befektetési tanács, ma már nem is ezen a platformon és nem is pont ebbe az eszközbe fektetek be. Egyedül azért írom le, hogy lásd, hogy milyen bonyolultságú a válasz a fenti kérdésekre:

• A KBC nevű brókernél nyitottam egy TBSZ számlát. (Besétáltam a K&H bankba, ott intéztünk mindent.)
• Utána Transferwise-zal átváltottam és beutaltam ~500.000 Ft-nak megfelelő Eurót. (Miért ennyit? Mert a vásárlás költsége 0.6% , de minimum 7 Euró volt. Ebből a két adatból ki lehet számolni az optimális minimum befektetési összeget a költségek minimalizálásához.)
• Megvettem a CSPX SP 500 1X EUR (Acc) ETF-et. (Ez egy európai tőzsdén jegyzett, S&P 500-as indexet követő Euró alapú ETF. További előnye, hogy az osztalékot nem kifizeti, hanem egyből visszaforgatja az ETF értékébe – így megspórolva némi adót a tulajdonosnak.)

Szóval nem csak annyi volt, hogy itt van 100.000 Ft, beutalom, aztán hadd szóljon.

Persze nem panaszkodom, a kezdeti kihívások után összeállt a rendszer. Amikor ez megvan, utána már csak ismételgetni kell a kitaposott utat – még akár automatizálni is lehet a folyamatot, ha az ember a megfelelő brókert választja.

Az ETF számomra kombinálja a legtöbb olyan előnyt, amiket a kötvénynél és az egyedi részvényeknél láttam:

• egyszerű és könnyen érthető koncepció
• általában alacsonyabb a kockázat, mint egy egyedi részvénynél
• általában magasabb a várható hozam, mint egy kötvénynél (de ha a kockázattal súlyozott hozamot nézzük, akkor szerintem egy részvénynél is)
• magas a likviditás – pont, mint a kötvénynél és részvénynél

A másik oldalról azért talán elmondható az is, hogy egy ETF általánosságban kockázatosabb befektetés pl. egy Magyar Állampapírnál, hiszen az ETF-nél futunk árfolyamkockázatot, magasabb a partnerkockázat is és eleve egy összetettebb termékről van szó. (Legalábbis ez az elmélet, aztán a gyakorlati kockázatokról és azok mértékéről még lehetne vitatkozni hosszan. De ebbe ne menjünk bele most.)

Mindenesetre az gondolom, hogy számomra, figyelembe véve minden elemet a befektetői filozófiámból, az ETF az egyik legjobban passzoló instrumentum:

• nem igényel sok energiát
• elfogadható a hozam
• elfogadható a kockázat
• és többnyire értékteremtő vállalkozásokba fektetek általa

Annyi kiegészítést tennék, hogy a fenti példában az S&P 500-ról beszéltem, de csak azért, mert ez a legismertebb index. Most már egy ennél tágabb, ún. All-World indexet követő termékekbe fektetek inkább. (Nem befektetési tanács. 🙂)

Megjegyzés: Természetesen van elég sok veszteséges ETF és befektetési alap is. Érdemes bölcsen választani és kerülni az egzotikusabb témákat — legalábbis komolyabb előkutatás nélkül mindenképpen.

#5 Nemesfém

A nemesfémeket, kiváltképp az aranyat ún. “menekülő” eszköznek tartják. Sok emberben mind a mai napig az a reflex él, hogy ha véletlen összeomlik a teljes bankrendszer (vagy akár csak egy ország valutája), az arany értéke még mindig megmarad.

Igaz vagy nem, én nem tudom.

De az tény, hogy az emberek nagy része aranyat a biztonságérzet miatt vesz.

Ami nekem fura benne, hogy szemben a kötvénnyel és a részvénnyel, az ember tulajdonában lévő arany se közvetve, se közvetlenül nem termel semmit senkinek. Egyszerűen van és kész. Elfogadjuk, hogy pusztán a léte miatt van értéke és pont azért, mert elfogadjuk, tényleg van is neki.

Egy nemesfém szakértő most biztos felnyársalna, azért, hogy ezt írom. 

De akkor is… nekem a részvény- és a kötvénybefektetés pont azért szimpatikus, mert egy olyan cégnek adok tőkét általuk, ami dolgozik, termel, stb.

Az aranynál ez a fajta “társadalmi hasznosság” érzés abszolút nincs meg bennem. Vagy csak nem jöttem rá, hogy mi az.

Megjegyzés: pedig én aztán tényleg nagyon-nagyon szabadon értelmezem az értékteremtés fogalmát. Pl. egy fellógatott festménynek – annak ellenére, hogy klasszikus értelemben “nem termel” – látom a társadalmi hasznát. Gyönyörködtet, érzéseket ébreszt, beszélgetéseket indukál. Én magamban ezt úgy fordítom, hogy “kultúrapontokat” termel. De az aranynál még ezt se látom.

Persze ez nem feltétlen olyan fontos szempont. Ez egy menekülő instrumentum, ne keressük a hasznát. Legyen egy kis szelet a portfóliómban és akkor ezzel sem kell többet foglalkozni. Legalábbis ezt gondoltam naivan.

Amikor először próbáltam aranyat venni, fizikai aranyban gondolkoztam, de rájöttem, hogy baromira nincs kedvem itthon az ágyneműtartóban, vagy a kert végében elásva tárolni.

Úgyhogy arra gondoltam, hogy veszek inkább valami online platformon, ahol megoldják nekem a tárolást, én pedig csak virtuálisan leszek tulajdonos… De ott meg tárolási költséget számoltak fel rá (~1%/év), ráadásul itt még a partnerkockázat is megjelent. 

Szóval az arany egy fizikai dolog, ettől nehézkessé válik mint befeketetés – a hasznát pedig nem értem… Na ez nem nekem való. Pár hétig volt arany befektetésem, de utána fel is számoltam az egészet. (És ez nálam nagy szó, mivel alapból semmilyen befektetést nem szoktam eladni.)

#6 Kripto: Bitcoin

Igen, tudom, unalmas, 2021. novemberig a csapból is a Bitcoin (BTC) folyt… Aztán szerencsére az árfolyam gyengülésével valahogy a TikTok feed-ekben felugró kriptóguruk is el-eltűnedeztek.

Jelentem, én továbbra is Bitcoin-párti vagyok. Senkit sem akarok meggyőzni semmiről, de leírom, hogy számomra miért jött be ez az instrumentum.

A Bitcoin számomra ugyanazt a biztonságérzetet képviseli, mint amit az arany is. Van egy ki nem mondott, társadalmilag elfogadott értéke, ami csak abból fakad, hogy kellően sok ember hisz benne. Ugyanúgy ahogy az aranynál, a BTC-nél is számosítható ez az érték: az aktuális árfolyammal, a jelenlegi piaci kapitalizációval, a napi kereskedés mértékével, a Stock-to-Flow aránnyal, stb. A számok és a trendek engem meggyőztek arról, hogy ez egy stabil és hosszú távú dolog lehet. Minden, ami ezután jön, már hitvita, úgyhogy tényleg nem megyek bele ebbe sem.

Megjegyzés: ezen a ponton azért azt megadom az aranynak, hogy a sok ezer éves történelme miatt, sokkal-sokkal erősebb a társadalmi beágyazódása és emiatt a stabilitása is, mint a tizen-akárhány éves BTC-nek.

Azt is elismerem, hogy pont úgy, mint az arany, a BTC se termel semmilyen kézzelfogható társadalmi hasznot. Csak van és kész. Kvázi ugyanolyan “menekülő befektetés”, mint az arany. (Pár éve el is kezdett terjedni a “Bitcoin a digitális arany” narratíva.)

Valahogy én is itt látom az értékét a portfóliómban.

Az orosz-ukrán háború kitörésekor nem egy olyan sztorit olvastam, amiben egy-egy ember csak azért tudott elmenekülni az országából, mert volt kriptovagyona – így amikor befagyasztották minden bankszámláját és nem volt készpénze, egyedül a kriptojának köszönhette azt, hogy fedezni tudta a költségeit és túl tudott élni.

Nyilván ez egy extrém példa, de a mögöttes üzenet az, hogy a Bitcoin-ban az a szép, hogy ha az ember helyesen tárolja azt, akkor kvázi nullára csökkentheti a partnerkockázatát. Az ember BTC-jét se az állam, se a bank, se egy bróker, se egy ügyvéd – kis túlzással, senki nem tudja elvenni. Emellett pedig, mivel digitális az egész, hihetetlenül elegáns a hordozás és a tárolás – csak úgy, mint a beszerzés és eladás.

Persze az átlagosnál nagyobb technológiai affinitás kell ehhez a befeketetési formátumhoz, de nekem szerencsére ez megvan. És komolyan mondom, amikor ránézek arra, hogy mi a helyzet Amerikában, Európában vagy konkrétan Magyarországon, néha elgondolkodom rajta, hogy lehet, hogy az összes valutám közül a Bitcoin a legstabilabb…

Megjegyzés: őrült kettősség ez — hiszen mellette azért tudom, hogy az árfolyam-kockázat ennél a formátumnál a legmagasabb. Talán pont ezért is tartom irracionálisan racionális befektetésnek: annyira más, mint a portfólió többi eleme, hogy már csak a diverzifikálás miatt sem tudom kihagyni.

#7 Kripto: Altcoin-ok

Amennyire pozitív véleménnyel vagyok a Bitcoin-ról, annyira negatív gondolataim vannak a maradék n+1 altcoin-ról. Az altcoin kategóriába sorolok minden olyan kriptovalutát, ami nem a Bitcoin.

Megjegyzés: egyetlen altcoin van, amiben hiszek – ez az Ethereum, a második legnagyobb kriptoeszköz. Ezt is erősen spekulatív befektetésnek tartom, de a mögötte álló technológiában látok fantáziát.

Eleve, a kisebb altcoin-ok egy jelentős része szimpla átverés. Egy szabályozatlan piacon, ügyes marketinggel és egy szürkezónás kereskedői gyakorlattal sokan és sok pénzt csalnak ki naiv kisbefeketetőktől. (Szerencsére, ilyenekbe én egyáltalán nem futottam bele.)

A negatív véleményem persze nem null-kilométeres altcoin-befektetőként alakítottam ki. Vettem jópár cuccot itt is – szokás szerint, ezeket sem adtam el. Egy részük jelenleg is pluszban van, egy részük mínuszban, összességében olyan pont nulla körül lehet egyébként a cikk írásának pillanatában.

A negatív érzetem ezekből a tapasztalatokból fakad. Három okot tudok felsorolni:

1. Nem nagyon ismerek olyan altcoin befektetőt, aki hosszú (több tízéves) távon altcoin-okban gondolkozik. A végjáték a majdnem mindenkinél az, hogy megszedi magát altcoin-okból és utána az így összeszedett vagyonát átteszi BTC-be vagy ETH-ba. Számomra ez azt jelenti, hogy a hosszú távú érték csak ebben a kettőben képzelhető el.
2. Amikor néhányszor okosan próbáltam időzíteni a vásárlásaimat, ugyanabba futottam bele, mint a Virgin Galactic sztorinál fentebb. Amikor azt hittem, hogy a legjobbkor vásárolok, éppenhogy a legrosszabbkor tettem azt – az árfolyam tetején. Ugyanaz történt itt is, mint a növekedési részvények esetében: mire hozzám eljutott a hír, addigra már rég túl voltunk a boom-on.
3. Az altcoin-ok tanulmányozásával sok idő tud elmenni. Ráadásul itt nem is érdekes, termelő cégek kutatásával tölt időt az ember, hanem matematikai sémák és startup-szinten sem levő termékötletek olvasgatásával. Az én szememben ez egyszerű időfecsérlés.

Persze én is ismerek olyan arcokat, akik jelentős vagyont csináltak altcoin-okkal – minden tiszteletem az övék, mert bátrabbak, okosabbak vagy találékonyabbak voltak, mint én. De a hosszú távú szemléletembe nekem több altcoin vásárlás már játékból és kíváncsiságból sem fér bele. (Az egyetlen kivétel az Ethereum, ahogyan azt írtam.)

#8 Devizák

A devizákról nem kívánok sokat írni.

Azt, hogy különböző országok pénznemeiben tartom a pénzem, nem tekintem befektetésnek, inkább csak egy alternatív tárolási módnak.

Ha tágan értelmezzük ezt a gondolatot, akkor azt mondhatnám, hogy számomra fejben egy halmaz részét képezi a forint, a dollár, az Euró, de az arany, az ezüst és a Bitcoin is. Mindegyik egy formája a pénz tárolásának, de termelni nem nagyon termelnek semmit a társadalom számára.

Ennek ellenére van befektetési vonatkozása a deviza témának: ezen a területen is igyekszem diverzitásra törekedni, azaz minél több fajta valutában elérhető eszközt tartani a portfólióban (pl. fektetni Euró-alapú, USD-alapú, Forint-alapú, stb. eszközökbe is, nem csak az egyikbe vagy a másikba) – és figyelni arra is, hogy egyik irányba se legyen nagyobb a kitettségem ~50%-nál.

#9 Gyűjthető dolgok

Amikor a BB Facebook csoportban feltettem a kérdést, hogy ki milyen befektetési formákról szeretne hallani a Mi a Matek?! podcast második évadában, a legtöbb válaszadó valamilyen gyűjtögetős dolgot említett:

• veteránautó
• óra
• whisky
• műtárgy (pl. festmény)
• baseball-kártya
• sneakers
• modellvasút
• …

Végtelen a lista – és engem őszintén meglepett, hogy mennyire sok embert érdekel ez a kategória.

Emögött több lehetséges okot is látok:

1. Sokszor egyúttal hobbikról is van szó — ezért szívesen foglalkoznak ezekkel a témákkal az emberek. (Pl. valaki egyszerre LEGO-fan és LEGO-befektető.)
2. Tényleg óriási pénzügyi potenciál van a gyűjtögetős dolgokban – ügyesen válogatva, simán benne van, hogy az ember pár év alatt megtízszerezi a befektetését.
3. Relatív kicsi és sokszor nehezen hozzáférhető piacokról beszélünk. Pl. szűk az a kör, amelyik whisky-ritkaságokba fektet. Ebből következik, hogy sokszor “nem hatékony” (és nem szabályozott) piacokról beszélünk. Ez jól helyezkedve az ember előnyére is válhat. Ha valaki olcsón tud valamit beszerezni egy belsős forrásból — és utána drágán tudja eladni egy nagyobb fórumon (pl. egy aukciós oldalon), akkor nagyot lehet nyerni.
4. Mivel sokszor egy hobbihoz (vagy akár egy szakmához) kapcsolódik a befektetés iránti érdeklődés, az ügyes befektetőnek jobb információi vannak a piacról — így jobban tud időzíteni egy-egy vásárlást és eladást.

Összehasonlítva tehát pl. a részvény vagy kriptobefektetéssel, a gyűjtögetős dolgokban az az egyik legnagyobb szépség, hogy ha nagyon jó niche-t találunk egy saját érdeklődési körben, akkor végre mi lehetünk az idézőjeles “Wall Street-i farkasok”, akik többet tudnak és hamarabb — így megelőzhetik a többi kisbefektetőt.

Én mélyebben három gyűjtögetői témával foglalkoztam.

Kezdem a LEGO-val, mert ezen keresztül lehet a legjobban bemutatni a gyűjtögetős termékek sajátosságát – de röviden megmutatom majd a másik kettőt is (whisky és mesekönyv), hogy lehessen látni a különböző variációkat. A szekció végén pedig leírom, hogy miért nem fogok többet fektetni (maximum hobbiból) gyűjtögetős cuccokba.

LEGO

A LEGO befektetéssel közelebbről a Mi a Matek?! podcast-ben ismerkedtem meg, ahol volt egy ilyen témájú epizódunk. Sőt, ezen felbuzdulva, az első évadból bejövő kis szponzori bevételeinkből is egy az egyben LEGO befektetést vásároltunk Adival. Szóval valamennyi hands-on tapasztalatom is van a témában.

A LEGO egy egy igen populáris befektetési forma. Eléggé érett piac is. Van pl. egy nagyon jó weboldal, amin megtalálható minden adat a különböző eddig megjelent LEGO-szettekről, illetve azok egykori és jelenlegi piaci áráról: https://www.brickeconomy.com/

Amikor megismertem ezt az oldalt, természetesen az első dolgom az volt, hogy a szüleim padlásán felkutattam minden gyerekkori LEGO-mat és megnéztem, hogy melyik mennyit ér. Az egyik legdurvább cucc, amit találtam egy 1987-es kiadású Fabuland tűzoltóállomás volt, ami bontatlanul ma ~600.000 Ft-ért forog a LEGO másodpiacon. Kibontva csak 40.000 Ft körül van. (A mienk persze ki van bontva – és az évek alatt komoly játékórák lettek beletéve. 🙂)

Na de mi hajtja fel a LEGO árát?

A két főbb ok:

• Minden szett limitált kiadás. Pár éven keresztül árulják őket, aztán eltűnnek a polcokról. Ha valaki lemaradt egy kiadásról, a “nyugdíjazás” után már csak a másodpiacon férhet majd hozzá.
• Még szebb a történetben, hogy egy LEGO-csomag értéke drasztikusan csökken, amint kibontjuk azt. Így ha valaki azért vesz meg egy szettet a másodpiacról, hogy ténylegesen összetegye azt (elvégre erre való a LEGO), azzal automatikusan csökkenti az elérhető kínálatot. Logikusan, minél több idő telik el, annál kevesebb bontatlan doboz marad a másodpiacon – így egyre magasabb lesz a megmaradt ép dobozok értéke.

Óriási nehézség a LEGO-nál — és a legtöbb gyűjtögetős dolognál is –, hogy ez ténylegesen egy fizikai termék.

A kellemetlen következmények az alábbiak:

1. Szívás a beszerzés.
   Az értékes LEGO-szettek nagyok. Ráadásul a kartondobozok, amiben vannak, könnyen sérülnek. (A sérült doboz pedig egyből levesz a befektetés értékéből.) Azaz, a legjobb, ha az ember elmegy érte saját maga, megnézi az árut, mielőtt megveszi – és utána saját lábon hozza el. Munkaigényes folyamatról van szó. (Persze, aki szereti a vásárlást, annak lehet ez szórakoztató is.)
2. Szívás a tárolás.
   A nagy szettek sok helyet is foglalnak. Ha nincs elég helyed, lehet, hogy tárolót kell bérelned. Ha van hely, ahova elfér, akkor is gondoskodnod kell a:

• napfény-védelemről (ne fakuljon meg a doboz)
• pára- és vízvédelemről (ne ázzon és ne nedvesedjen a doboz)
• rágcsáló-védelemről (10+ év tárolás alatt meglepő dolgok is előfordulhatnak)
• és még sok minden egyéb fizikai behatástól való védelemről

3. Szívás az eladás.
   Alapvetően nem egy likvid befektetési formátumról beszélünk. Míg egy részvényt eladni pár klikk, LEGO-t eladni egy hosszabb folyamat. Először is meg kell hirdetni a termékedet. Aztán várni kell, hogy valaki bejelentkezzen rá. Utána jön a vevővel való kommunikáció. Extra bonyodalom, ha nem a te városodban vagy nem a te országodban lakik. A személyes adás-vétellel járó mindenféle kellemetlenségről (utólagos alkudozás, átverések, késések) már nem is beszélek. Egy csomó idő és energia megy el ezekkel.

Még egyszer: van kisebb értékben LEGO befektetésem. Ennek ellenére, így utólag, mégsem szeretem ezt a formátumot. A legnagyobb problémám ugyanaz vele, ami az arannyal és a kriptoval is. Ott van a padlásomon pár becsomagolt Ford Mustang LEGO szett – megfosztva attól, hogy betöltse az eredeti elrendelt szerepét a világban. Ügyesen spekulálok egy jövőbeli eseményre és ezen kereshetek pénzt is. De a LEGO onnantól kezdve ad értéket, hogy kibontják a dobozt: az összerakás élménye, a játék élménye és az, hogy utána lehet gyönyörködni a polcon levő LEGO-ban. (Esetleg szétszedni és újra összerakni.) Amíg a LEGO-t nem bontják ki, addig az csak egy halom fröccsöntött műanyag kocka.

Persze, ha már megvettem, kivárom a tíz-húsz évet, amíg jelentős haszon lehet belőle és fenntartom a tévedés esélyét is: de egyelőre úgy látom, hogy ez nem az én terepem. Több LEGO-t nem hiszem, hogy fogok venni… Legalábbis nem befektetési célra.

Whisky befektetés

Sok szempontból a LEGO-hoz hasonlít ez a befektetési típus is. Egy nagy különbséggel: ezt nem összerakni kell, hanem meginni. 🙂 

De amúgy kb. ugyanazok az elvek érvényesülnek:

• sok értékes whisky limitált kiadásban kerül piacra
• vannak whisky-rajongók, akik azért veszik meg ezeket, hogy megigyák (így egyre kevesebb üveg marad a piacon)
• a beszerzés, eladás, tárolás ugyanúgy szívás (csak más szempontokra kell figyelni)

Egyetlen dolog miatt egy kicsivel szimpatikusabb a whisky befektetés számomra: ki lehet állítani a bontatlan üvegeket is. (Nem úgy, mint a bontatlan LEGO dobozokat.) Így ha elfogadjuk, hogy azoknak van valamekkora “muzeális” értékük, akkor mondhatjuk, hogy mint egy szobor vagy festmény, rendelkeznek valamekkora kulturális hozzáadott értékkel elfogyasztás nélkül is.

Gyenge érv… Igazából ugyanúgy azt érzem, hogy a bontatlan whisky, ugyanúgy, mint a bontatlan LEGO egy rendeltetését be nem teljesített valami. Ez a fajta felhalmozás és gyűjtögetés pedig az életfilozófiám ellen van. (A tévedés jogát itt is fenntartom.)

Jégvarázs mesekönyv

Lányos apaként én is találkoztam a Jégvarázs című mesével. (Tulajdonképpen kívülről tudom az összes dalt belőle.) A nagyobbik lányom teljesen rápörgött, így beszereztünk neki egy Disney Klasszikus Jégvarázs könyvet. Nem volt egy egyszerű menet.

Mint kiderült, a Disney Klasszikus sorozatot már rég nem nyomják, ezért a boltokban sem kaphatóak ezek a könyvek. A hazai kiadó megszűnt, a kiadói jogokat hosszabb nyomozás után sem sikerült visszafejtenem. (Szóval az utánnyomás szinte elképzelhetetlen.)

Viszont a Disney Klasszikus sorozat az egyik legjobb mesekönyv sorozat, ami létezik és a Jégvarázs kötet is különösen jó belőle. Mégis, a kiadó megszűnésével, úgy alakult, hogy egy limitált darabszámú hiánycikk lett belőle.

Úgyhogy organikus módon elkezdett virágozni a Jégvarázs Disney Klasszikus mesekönyv “másodpiac”. Antikváriumokban és Facebook Marketplace-en jelenleg 15.000 és 25.000 Ft közötti áron érhető el a könyv, tehát a 2015-ös utolsó kereskedelmi ár 4-8-szorosáért. Ez várhatóan a jövőben csak egyre fentebb fog menni, ahogyan használódnak el a még meglevő kötetek.

Vettem én is egy példányt a lányomnak – meg, ha már ott jártam, még egy példányt befektetésnek.

Elgondolkodtam azon is, hogy írok egy gyors web-scraping script-et, ami automatikusan pásztázza a netet és felvásárolja a jó áron menő aktuálisan felkerülő használt Jégvarázs Disney Klasszikus könyveket, így mesterséges hiányt generálva a piacon.

Megjegyzés: Mivel szabályozatlan piacról van szó, ezért ez a fajta piactorzítás, gondolom, büntetlenül űzhető. (Nem jogi tanács ;-))

Csak, hogy lásd a teljes képet:

A Disney Klasszikus magyar nyelvű sorozata egy 62 elemes könyvsorozat. Minden kötetből változó darabszámmal nyomtak és vannak könyvek, amik mára már annyira ritkák, hogy jelenleg csak 300.000 Ft-os darabáron érhetőek el. Egyetlen olyan hirdetőt láttam az elmúlt évben, akinek a teljes sorozat megvan, ő most 1.900.000 Ft-ért árulja azt – és könnyen lehet, hogy ez egy teljesen reális ár.

A kis Jégvarázs-könyv-piacmanipulálós trükkömet egyébként egy dolog miatt nem játszottam meg (pedig szinte biztos vagyok benne, hogy működött volna)… Gondolom sejted mi ez – ugyanaz, ami miatt a whisky és a LEGO befektetéseket sem kedvelem különösebben: egyszerűen nem tartom fair-nek azt, hogy haszonvágyból nálam porosodik egy olyan könyv, ami rendeltetésszerűen használva egy gyereknek okozhatna szuper meseélményt.

Megjegyzés: Persze van az a pénz, amiért korpásodik a haj. 😉 De ebben a projektben max 1-2 millió forintnyi hasznot láttam, úgyhogy ennyiért nem adtam el a lelkem.

Gyűjthető dolgok összefoglalva

Összességében érdekes piacnak tartom a gyűjthető dolgokat, de komolyabban nem akarok elköteleződni ebbe az irányba. Jó volt elkalandozni és megismerni – és kíváncsian várom az eddigi befektetéseim megtérülését. De azt gondolom, hogy ez a formátum számomra:

• túl idő- és energiaigényes
• a fizikai termék léte miatt túl sok kellemetlenséggel jár (beszerzés, tárolás, eladás)
• és a legtöbb esetben zavar az, hogy amikor eltárolok egy gyűjthető dolgot, akkor pont a rendeltetésétől fosztom meg azt

Ezzel együtt lehet, hogy hobbiból felfedezek majd még néhány területet a kategórián belül, de biztos, hogy olyan irányba megyek majd, ahol a gyűjtendő dolgot lehet folyamatosan használni is – tehát már maga a tárolás is értéket teremt valamilyen szinten.

#10 Ingatlan

Az ingatlanbefektetés legismertebb formátuma a kiadás célú lakásvásárlás.

Nekem ilyen jellegű befektetésem nincsen — viszont saját tulajdonú ingatlanban lakunk, így magával a piaccal volt “szerencsém” megismerkedni. (A saját lakást viszont nem tekintem befektetésnek, mivel sok döntést nem befektetői hozzáállással hoztunk meg a vásárlás során.)

Érdekes, hogy a kiadás célú lakásvásárlásos befektetési típus mennyire hasonlít az osztalékfizető részvényekhez:

• A kiadott lakás értéket teremt: fedelet ad valaki a feje felé. Ezért pedig ellenértéket kap a kiadó, csak itt nem “osztaléknak”, hanem “lakbérnek” hívják azt.
• A lakás saját értéke változik idővel — pont mint egy részvény árfolyama.
• Nagyjából hatékony a piac: annyi szereplő és adás-vétel van, hogy körülbelül lehet tudni egy ingatlan reális árát. (Habár a tőzsdével szemben, itt van játéktér – így ha ügyes az ember, akkor súlyos milliókat is tud fogni egy-egy jó eladáson vagy jó vételen.)

Másrészről az ingatlan mint befektetés nagyon hasonlít a gyűjthető dolgok kategóriához is – és számomra ez főleg rosszat jelent:

• Szívás a vásárlás.
  Tudom, van, aki élvezi a lakásnézegetést. Én utálom. Egyszerűen a hátam közepére sem kívánom azt, hogy elmenjek valahova, nézelődjek, kipuhatoljam a rejtett hibákat, alkudozzak, ügyvéddel egyeztessek, stb, stb. Sokkal elegánsabbnak tartom azt, amikor valaminek van egy piaci ára (mint pl. egy részvénynek) és eldönthetem azt, hogy megveszem-e vagy sem. Ha megveszem, akkor egy kattintással az enyém. .
• Szívás a fenntartás.
  Fel kell újítani, beázik, tönkremegy ez, tönkremegy az, viharkár, biztosítás… Egyszerűen annyi macerával jár egy ingatlan, hogy ha nem muszáj (értsd: nem benne lakok), akkor inkább nem szeretnék foglalkozni vele.
• Szívás az eladás.
  Gondolom ezt nem is kell ecsetelni. Ugyanaz a rossz benne, ami a vásárlásban, csak itt a másik oldalról.

Ezeken túl még két sajátos hátránya is van az ingatlanbefektetésnek:

• Nagy beszálló tőke kell hozzá. Ez vagy megvan — vagy hitellel kell kipótolni. (De hitel esetén is legalább pár millió forintnyi önrészre szükség van.)
• 100%-ig helyhez kötött. Egy indiai cég részvényeit gond nélkül megvehetem anélkül, hogy Indiába látogatnék… Egy indiai ingatlannal ezt szinte lehetetlen megtenni. (Csak Magyarországon ingatlant venni én személy szerint óriási földrajzi és politikai kitettségnek érezném.)

Nem azt akarom mondani, hogy az ingatlan rossz befektetés, de az biztos, hogy csak egy bizonyos beállítottságú embertípusnak való – és azok közül is csak azoknak, akiknek van ideje és energiája utánamenni a dolgoknak.

Hozzáteszem, hogy több ismerősöm is ingatlanbefektetésekkel ért el óriási anyagi sikereket.

Ezekben az esetekben viszont soha nem a klasszikus lakásvétel-kiadás kombóval sikerült ezt realizálni, hanem valamilyen extra csavarral. Két visszatérő mintát láttam:

1. Értéknövelt ingatlan kiadás. Tehát nem csak megvették az ingatlant és kiadták, hanem tettek bele valamilyen egyedi funkciót. Átalakították rendelővé, stúdióvá, fotóteremmé, stb. Ez egy tök jó dolog… De mindenki, aki ilyennel foglalkozott, úgy hivatkozott rá, hogy ez már nem a befektetés, hanem inkább a vállalkozás kategória, hiszen folyamatosan foglalkozni kell az ingatlannal.
2. Ingatlan-flipping. Ezek az ismerőseim megvették az ingatlant olcsón és eladták drágábban. A kettő között pedig betettek valamilyen javítási vagy felújítási munkát. Ez is egy szuper és működő modell, ha az ember tudja elég gyorsan pörgetni — és a megvétel és az eladás között meglátni azt a minimum beletett munkát, ami a maximális értéknövekedést hozhatja. Egyébként ez is annyira idő/energiaigényes, hogy inkább a vállalkozás kategóriába esik.

Warren Buffett mondta azt, hogy élete egyik legjobb befektetése az Omaha-i háza volt, mert itt élt a családjával és itt nevelte fel a gyerekeit. Hozzáteszi mindig, hogy persze jóval több pénzt kereshetett volna, ha ugyanezt a pénzt a tőzsdén forgatta volna. De valahogy én is így vagyok az ingatlan befektetésekkel: saját célra szívesen veszek ingatlant, de befektetés téren ez sem az én terepem.

+1 Vállalkozás: mikroakvizíció

Az utolsó befektetési kategória, amivel erőteljesen ismerkedek az elmúlt időszakban az a vállalkozásba fektetés.

Az RTL-es Cápákkal szemben én nem gyorsan növekedő startup-okban gondolkodom — bár ebben is van realitás, ha az ember milliárdos… De én sajnos nem vagyok, így én sokkal inkább egy működő, cash-flow pozitív mikro-biznisz 100%-os felvásárlásában látom a fantáziát.

Ez a fajta mikro-akvizíciós befektetési stratégia itthon egy kevésbé ismert fogalom, de nemzetköziben egész nagy keletje van. Olyannyira, hogy még marketplace-ek is léteznek a témában. (Pl. flippa.com, empireflippers.com, stb.)

2022-ben elvégeztem egy nemzetközi kurzust, ami elég mélyen foglalkozott a témával – ebből kiemelek három gondolatot, ami számomra izgalmasan hangzik:

• Egy átlagos mikro-akvizíció megtérülési ideje 24 hónap. Azaz a cég által termelt havi profit 24-szereséért hozzá lehet jutni egy ilyen bizniszhez. (A pontos szorzó általában attól függ, hogy milyen stádiumban van a cég: növekszik, stagnál vagy épp csökken?) Ez sokkal-sokkal jobb arány, mint egy osztalékfizető részvény vagy egy ingatlanbefektetés. (Cserébe persze a kockázat is nagyobb.)
• Ha olyan bizniszt találunk, amihez mi a jelenlegi tudásunkkal vagy kapcsolatrendszerünkkel sokat hozzá tudunk tenni, akkor a 24 hónapos megtérülést drasztikusan le lehet csökkenteni. Ha ez megvan, pozitívba vált a befektetésünk — és létrehoztunk egy cashflow-termelő eszközt magunknak.
• Egy idő után akár tovább is értékesíthetjük a vállalkozást. Ha menetközben sikerül megnövelni a profitot és növekedő pályára állítani a céget, akár a vásárlási ár sokszorosát is bezsebelhetjük.

Egy ilyen befektetéssel három nehézség van:

1. Egyértelműen nem egy egy-klikkes vásárlásról van szó. Általában hasonló keresési, alkudozási, vásárlási és jogi procedúrával jár a folyamat, mint egy ingatlanvásárlás.
2. Minden eddig felsorolt kategóriánál sokkal kockázatosabb.
3. Nehéz olyan bizniszt találni, ami nem szörnyen rossz és éppen eladó is. (Hiszen a jó bizniszeket általában megtartják az alapítók. Bár ez nem törvényszerű.)

És persze ez már megint nem tisztán a “befektetés” kategória — sokkal inkább a vállalkozás felé húz… Hiszen ténylegesen egy vállalkozást veszünk meg, amivel minden bizonnyal kell majd foglalkozni. (Persze létezik olyan vevő, aki csak a cashflow miatt veszi meg az adott céget és tényleg hozzá sem akar nyúlni, de nem ez a jellemző.)

Ennél tovább egyelőre nem jutottam a témában — most abban a fázisban vagyok, hogy egy haverommal közösen, aktívan kutatjuk a jó lehetőségeket. Ha továbblépek és esetleg sikerül megvennünk jó áron egy mikro-bizniszt, biztosan írok róla még ide az IH-ba is. (Egyébként kb. 3-5 millió forintos akvizíciót keresünk. Meglátjuk, mit találunk ebben az ártartományban.)

++1 Még egy dolog: a két legjobb befektetés nincs a fentiek között.

Természetesen azt továbbra is fenntartom, hogy a két legjobb befektetési típus az az, ha az ember saját magába fektet (önfejlesztés által) és a saját vállalkozásába fektet (cégfejlesztés által).

Ezek nem szigorúan pénzügyi befektetések, azért nem is írtam részletesebben róluk ebben a levélben. De hiszem, hogy ennek ellenére is, ezeknek van a legnagyobb anyagi megtérülése. Részletesebben beszéltünk a témáról itt és itt.

A befektetői stratégiám

Egy dolog maradt hátra. Az, hogy megmutassam a következő két évre kialakított befektetői stratégiámat.

A fenti ~7.000 szavas monstrum után, ez a rész meglepően rövid lesz, de az élet már csak ilyen. Sok-sok tanulás és kutatás után az ember néha rájön, hogy a legegyszerűbb megoldás passzol hozzá a legjobban.

A teljes kontextushoz még egy dolgot kell látni — ez a jelenlegi portfólióm struktúrája a fenti kategóriák szerint lebontva. Íme:

Összehasonlítva azzal, amit eddig írtam, egy dolog ugrik le róla: az ETF kitettségem túl kicsi (ahhoz képest, hogy mennyire kedvelem) és minden más kitettségem túl nagy.

Megjegyzés: Nyilván, ez egy félig-meddig “organikusan” épülő portfólió jelenlegi látképe. Az elmúlt 5 évet, a tanulási szakaszt és annak minden esetlenségét tükrözi. Egy csomó minden eredménye az, hogy pont ezek az arányok benne: próbálkozások, változó stratégiák és persze a változó árfolyamok is — illetve a tény, hogy egyáltalán nem szoktam újra-balanszolni.

Innentől fogva a stratégia viszont egyszerű:

• Amíg az ETF-ek arányát nem tudom felnyomni ~50-60%-ig, addig csak abba fogok fektetni. (Szerintem ez kb meg is fogja határozni a következő 2 évet.)
• Emellett hobbi szinten minimális összegeket teszek majd osztalékfizető részvényekbe is. (A jelenlegi 7%-nál véletlen sem akarom feljebb tolni az arányt.)
• A kötvény/kripto vonalat egyelőre jegelem, mert így is túl nagy a kitettségem.
• A gyűjtögetős dolgok, altcoin és növekedési részvények kategóriába pedig se rövid, se hosszú távon nem tervezek fektetni többet. (A megvásárolt eszközöket azért megtartom.)

Ha két év alatt sikerül elérnem egy számomra optimálisabb balanszot, akkor újra gondolom majd a dolgot – de valószínűleg a kripto-kötvény-ETF arányokat fogom folyamatosan finomítgatni majd és ebből a három elemből fogom építeni a portfólió jelentősebb részét.

Mind ezek mellett pedig, ha sikerül egy kiváló mikro-vállalkozással találkoznom, amibe be lehet szállni 3-5 millió forintos kategóriában, lehet, hogy azt is meglépem majd.

Long story short: ETF-eket fogok vásárolgatni. 🙂

Ahogy mondtam, lehet, hogy unalmas és túl egyszerű következtetés – de én nem is az izgalmat keresem, hanem a folyamatos fejlődést és a biztonságot. Szerintem minden körülményt figyelembe véve, most ez a stratégia fogja ezt a legjobban biztosítani.

Te mit gondolsz?

Ez az email inkább hangos gondolkodás – egy fajta nyilvános napló, részben magamnak címezve. Semmi, amit fent leírtam, nem befektetési tanács és véletlenül sem szeretném, ha azt éreznéd, hogy a fenti stratégiát vagy gondolkodásmódot neked is követni kéne. Ahogy írtam, ez 100%-ig az én céljaimhoz és élethelyzetemhez van szabva. Ettől függetlenül, remélem, hogy inspirált és elgondolkodtatott.

Ha így volt, nagyon érdekel a véleményed! Az előző leveleimre rengeteg izgalmas választ és gondolatot kaptam – remélem erre is fogok. Úgyhogy ne habozz, írj nekünk! (Adi és én is megkapjuk.) valasz@dev.bbpro.hu

Köszi és üdv,

Mester Tomi