A NEM-ET MONDÁS MŰVÉSZETE – [2023. 01. 03.] Írta: Mester Tomi

Peti csak ült és nézett ki a fejéből. A remegő kezében még ott volt a telefon… Nem hitte el, hogy ez a hívás tényleg megtörtént.

“Régóta követjük a fejlődésedet. Jól csinálod a dolgokat, téged akarunk: egy új arcot, egy friss stílust… Tudjuk, hogy ez nagy szintlépés neked, de el kell döntened, hogy mit akarsz…”

Peti gyerekkora óta tévés sportriporter akart lenni. Viszont valahogy sosem alakult úgy az élete, hogy azzá is váljon. Vonzotta a terület, de nem adódtak olyan lehetőségei — és hát őszintén ő sem hajtotta igazán az ügyet.

Programozásból mindig erős volt, ezért az egyetemet sem a bizonytalan média szakon, hanem az állásbiztos IT-mérnökin kezdte és ott is fejezte be. Innentől egyenes út vezetett az első fejlesztői állásához. 25 éves korában először szabadúszó, majd vállalkozó lett. Mára (35 éves korára) pedig egy saját, 12 fős IT ügynöksége van.

Azért a sportriporterkedést sem hagyta el teljesen. Indított egy saját blogot, amiből később Youtube csatorna lett. Itt csak sportról beszél: véleményeket és elemzéseket oszt meg. Baromira élvezi — és kellemes kis hobbiprojekt is kerekedett a történetből: pár tízezer feliratkozó a Youtube csatornán, havi 100-200 ezer megtekintés. Néha még egy-egy szponzori megkeresés is beesik.

Amire igazán büszke, az viszont az IT ügynöksége, amit az elmúlt 10 évben épített. Jól megy a cég, a kollégák szeretnek nála dolgozni, a megrendelők elégedettek. Peti neve is eléggé ismert már a piacon: kialakult egy céges és egy személyes márkája is a területen. Ráadásul a cég pénzügyileg is egy kényelmes és stabil életet biztosít. Nagy robbanás nem várható persze, de folyamatos kis növekedés azért igen.

És akkor a semmiből bejön ez a hívás: egy új esti TV műsor indul az egyik legnagyobb sportcsatornán és őt akarják az egyik műsorvezetőnek! Megtalálták a Youtube csatornáját és szeretik a stílusát! Az álom, amit 18 évesen feladott, most újra bekopogtatott. Mi több, rárúgta az ajtót.

TV-s sport műsorvezető!? Minden hétköznap este 9-től 11-ig egy igazi, sokak által nézett sportcsatornán? Élőben!? Hihetetlen!

Ha most lenne 25 éves, azonnal igent mondana.

A gond csak az, hogy 35 évesen fogalma sincs arról, hogy mindez hogyan férne bele az életébe. Az IT ügynökségének a vezetése már így is egy teljes állást kitesz. A sport Youtube csatorna ugyan csak egy hobbi, de így is kér heti 6-8 órát az életéből. Kisgyerekes apaként pedig aztán tényleg nem sok szabadideje marad… A feleségével így is sokat kell egyensúlyozni az idejükkel, hogy mindenki boldog legyen – beleértve két kisgyereküket is (egy 4 és egy 2 éves kisfiút).

És mégis: ilyen álomszerű lehetőség csak egyszer adódik az életben! Pokolian nehéz lenne rá nemet mondani.

A mai hírlevélben pedig azt nézzük meg, hogy mikor, hogyan és miért lehet ezt mégis megtenni!

A nemet mondás művészete

A fenti felütés természetesen egy kitalált történet – habár a való élet inspirálta. Nem csak az én életem, hanem sok ismerősöm, barátom, vállalkozótársam élete.

Szerintem sok Impulzis Hírlevél feliratkozó is átérzi a dolgot… Lehet, hogy te is köztük vagy. 🙂

Folyamatosan kopogtatnak az ajtónkon kisebb és nagyobb lehetőségek, csábító ajánlatok, álom(szerűnek tűnő) projektek.

Mindegyikre viszont nem tudunk és nem is szabad igent mondanunk. Minden embernek véges a terhelhetősége. Ha túlvállaljuk magunkat és/vagy túlságosan elaprozódunk, azt nem csak a teljesítményünk, de a lelki egészségünk is megsínyli.

Mégis azt látom, hogy rengeteg vállalkozó/szabadúszó ismerősöm egyszerűen nem tud nemet mondani. Mindenáron bepréseli, bepasszírozza az életébe a tizenhatodik projektet is, habár pontosan tudja, hogy már így is nagyon nehezen jön ki az idejével és az energiakészleteivel is.

A BB podcast-ben a srácok egy időben “CNO”-nak, azaz Chief No Officer-nek csúfoltak becéztek, mert egy-kettő kivételével minden új dologra nemet mondtam. És ez a mai napig igaz… természetesen a podcast-en kívül is.

Rengeteg nemet mondok:

• új ügyfélmegkeresésekre (“kérlek, elemezd ki a webshopom adatait”)
• új vállalkozásötletekre (“itt egy új ötlet, csináljunk rá céget”)
• podcast-en belüli újításokra (“mi lenne, ha mostantól minden adást élőznénk”)
• meglevő vállalkozásokon belüli új ötletekre (“itt egy jó új data science kurzus téma”)
• meeting megkeresésekre (“üljünk le egy kávéra”)
• stb.

És bár én is lehetnék szigorúbb, mégis azt gondolom, hogy rászolgáltam a CNO névre: jól tudok nemet mondani és erre büszke is vagyok. Ez a nemet mondási készség pedig folyamatosan meghálálja magát:

• fókuszáltabb vagyok tőle
• jobban meg tudom őrizni a lelki békémet
• és biztos vagyok benne, hogy közvetve ugyan, de az üzleti eredményeimben is sok pozitív hozzáadott értéke van ennek a készségnek.

Úgyhogy a mai hírlevelet dedikáltan a nemet mondás művészetének szentelem. Konkrétan egy 14 elemes checklist-et raktam össze, ami remélhetőleg neked is segít majd bátor és előremutató NEM-eket mondani.

A lentiekben Peti sztoriját fogom folytatni. Ugyan kitalált történet, de pont ezért lesz tökéletes ahhoz, hogy “állatorvosi lóként” használjam és megmutassam, hogy miket szoktam mérlegelni egy összetettebb igen/nem döntésnél.

Péterünk esetében egy relatív nagy súlyú és bonyolult döntésről van szó, ezért ő végigveszi majd a teljes listát. De azt gondolom, hogy a folyamat és a checklist egyes elemei külön-külön is hasznosak lehetnek, akár sokkal egyszerűbb élethelyzetekben is.

Folytassuk tehát!

Megjegyzés: A történet szereplői kitalált alakok. A sztori is teljesen fiktív. A valósággal való bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve.

A lehetőség

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy IT ügynökség vezetőjeként és tulajdonosaként Peti elég rutinos volt nemet mondásban. Sokszor mondott nemet ügyfélmegkeresésekre (ha az nem passzolt 100%-osan a cége profiljába), cégen belüli spin-off ötletekre (évente egyszer-kétszer előjött egy-egy belsős startup ötlet a kollégáktól), de még meeting megkeresésekre is (mióta jól ment a cég, sokan akartak vele leülni kávézni).

Ez a sportriporteri felkérés viszont más ügy volt.

Itt egy régi álomról volt szó.

Bizonyos szempontból ez az eddigi Youtube-os hobbiprojektjének az elismerése volt. És annak a bizonyítéka, hogy egy másik életben, talán vakmerőbb döntések mellett, a sportriporterkedés is egy virágzó karrier lehetett volna számára. Az az igazság, hogy ez a telefonhívás nagyon sok érzelmi húrt megpendített. De mint pragmatikus cégvezető, próbált nem ez alapján dönteni.

Szóval leült gondolkozni…

És racionálisan végiggondolva sem volt lehetetlen a dolog!

A legnagyobb kérdés természetesen az időfaktor volt.

Este 9-től 11-ig tart majd a műsor. A munkaidővel tehát nem ütközik – és a családi idővel is csak egy kicsit. A gyerekek 8 körül fekszenek amúgy is. Az altatásról és a meséről ugyan valószínűleg így is lemaradna. De cserébe megoldaná mondjuk, hogy reggel akkor többet legyen a családdal. Igen! Megígéri a feleségének, hogy akkor mostantól minden reggel ő viszi oviba és bölcsibe a gyerekeket. A munkából pedig fixen hazaér délután 4-re.

Hmmm. Egész jó. Bár így nem nagyon maradna már üres pillanat a napban és biztos lenne egy-két surlódási pont is és necces helyzet.

De a lényeg, hogy megoldható a dolog — egyáltalán nem lehetetlen!

Persze Peti érezte, hogy még azért nem lesz ennyire egyszerű a dolog.

Folyamatosan cikáztak a gondolatok a fejében. Tényleg hihetetlen ez az egész. Nehéz volt elvonatkoztatni az érzelmektől és tisztán látni. Most az intuíciók sem segítettek: az első megérzése éppen ugyanannyira volt az, hogy ezt vállalni kell, mint az, hogy ez már nem fog beleférni az életébe.

#1 A pénzfeldobás teszt

Egy hétfői nap volt egyébként, aminek a reggelén jött az a bizonyos fent említett telefonhívás. A hétfők mindig hajtósak az ügynökség életében, úgyhogy Peti még egy kicsit emésztgette a tévés felkérést, aztán inkább folytatta a munkát.

De hazafelé az autóban újra végig ez a dolog járt az eszében.

Miután hazaért, az első dolga az volt, hogy elmesélte az egészet a feleségének. És azt is, hogy se logikailag, se érzelmileg nincs ötlete, hogy hogyan tudná eldönteni, hogy most igent vagy nemet mondjon. Elég sokat beszélgettek erről és az egyértelművé vált, hogy egy ilyen kaliberű döntés valamilyen lemondással biztosan járna — nem csak Peti életében, de valamennyire az egész család életében is. Abban viszont megegyeztek, hogy közösen biztosan találnak olyan megoldást, amivel mindannyian boldogok lesznek. Ebben már nagy rutinuk volt.

A probléma továbbra is az volt, hogy Peti nem tudta, hogy egyáltalán ő, személy szerint akarja-e ezt az egészet.

A felesége ekkor elővette a régi kedvenc döntéstámogató trükkjét és azt mondta:

“Itt egy pénzérme. Feldobjuk. Ha fej, elvállalod a sportműsorvezetői pozit és valahogy megoldjuk, hogy beleférjen. Ha írás, akkor nem.”

Fel is dobta az érmet. De mielőtt megmutatta az eredményt, megkérdezte:

“Na, melyik oldalnak szurkolsz?”

Peti persze ismerte ezt a trükköt és tudta, hogy az igazi kérdés ez — és nem az, hogy fej vagy írás lesz az eredmény. Ettől függetlenül is, működött az ösztön és azon kapta magát, hogy annak drukkol, hogy írás legyen és, hogy most ne kelljen vállalnia egy új terhet. (Érdekességként pedig megjegyezte magának, hogy fejben a “teher” címkét tette erre a projektre.)

Többet nem beszéltek már aznap a kérdésről.

Peti viszont még nem tudta ennyivel elengedni a dolgot. Valamiért továbbra is azt érezte, hogy ez egy óriási lehetőség és az ágyban, elalvás előtt még sokat agyalt rajta.

#2 “Hell yeah or no…”

Másnap, kedden ebédidőben, éppen az utcán kapta a második telefonhívást:

“Sikerült dönteni? Érdekel a lehetőség? Ahogy látod és hallod, mi nagyon szeretnénk veled dolgozni, de az idő szűkös, úgyhogy minél előbb kéne egy válasz nekünk. Elég szűk az időnk: ha fixáljuk a dolgot, még át kell beszélnünk a szerződést, az anyagiakat – el kell kezdeni összetenni a projektet és a próbafelvételeket.”

“Ööö… Rengeteget gondolkodtam. Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon érdekel az ajánlat és ez egy igazi gyerekkori álom valóra válása lenne nekem. Iszonyatosan motivált vagyok benne és tudom, hogy ez egy soha vissza nem térő lehetőség. De sok egyéb prioritás van most az életemben. Nem tudok ilyen gyorsan igent vagy nemet mondani, még kéne egy kis idő, hogy mindent végiggondolhassak és megnézzem, hogy miről kell lemondanom, hogy ez a projekt beleférhessen.”

“Persze, megértem. Pontosan mennyi időre lenne szükség?”

“Nem tudom, 4-5 napot még kérhetek?”

“Hmmm. Oké. Teljesen megértem, váratlan volt a hívásom. Viszont nekünk tényleg sürgős lenne a döntés… Figyelj, gondold végig, pár nap múlva újra kereslek. Este átküldök egy doksit, amiben benne van minden infó, amire szükséged lehet a döntéshez.”

Peti utálta az ilyen helyzeteket. Egyrészt tudta, hogy időre van még szüksége, hogy helyes döntést hozhasson. Másrészt utálta, ha egy igen/nem döntésben csak azt a választ tudja adni, hogy nem tudom.

Ami azt illeti, erről eszébe is jutott az egyik kedvenc döntési alapelve. Ha korábban az IT cégével egy projektről nem tudta eldönteni, hogy el akarja-e vállalni, akkor mindig inkább nemet mondott.

Ezt a gondolatot még ​​Derek Sivers-től kölcsönözte, aki a híres “Hell Yeah or No” blogposztjában osztotta meg az egyszerű döntési alapelvet: ha valamire nem mondod csípőből azt, hogy “hell yeah” (lehetetlen jól magyarra fordítani, úgyhogy meg se próbálom), akkor arra egyértelműen mondd azt, hogy “no” (ezt könnyebb: nem).

Az indok egyszerű: igazán csak a “hell yeah” típusú dolgokat éri meg csinálni az életben. És pontosan ezektől veszed el az időt, ha nem mondasz nemet minden másra.

Nos, eddig 2:0 a nemet mondás javára.

Péterünk ezzel egy kicsit meg is nyugodott. A “hell yeah or no” elv iszonyatosan jól működött eddig is az életében, most is ezt fogja alkalmazni. Őszintén szólva egy kicsit meg is könnyebbült, tudta, hogy holnap vissza fogja hívni a csapatot és nemet fog mondani a dologra.

#3 Pro vs. kontra

A gond csak az, hogy mire visszaért az irodába már megint “visszagondolta” magát. Eddig minden megbízható jel, ami korábbi döntésekben segített, arra mutatott, hogy a nem a helyes válasz, mégis azt érezte, hogy továbbra sem tudja elengedni a dolgot.

Az eddigi igen/nem tesztjei az intuíciókból indultak ki. Viszont attól félt, hogy a megérzései ezúttal becsapják. Attól félt, hogy azért nem akarja vállalni a lehetőséget, mert az túlságosan új, túlságosan komfortzónán kívül van. Nem lehet, hogy csak túlságosan belekényelmesedett az eddigi IT-céges életébe és azért érzi azt, hogy nem mer már új dolgokat vállalni?

Szerencsére aznap délután nem volt semmi halaszthatatlan projektje, úgyhogy egy pár órára kilépett az irodából és elment a sarki kávézóba. Elővette a jó öreg kockásfüzetet.

Eddig az ösztönök irányából közelítette a dolgot. Ideje volt lehozni az egészet a racionalitás szintjére. Húzott tehát egy függőleges vonalat a füzet egyik lapjára és elkezdte jegyzetelni a pro és kontra érveket:

PRO:

• élő tévés szereplés!
• gyerekkori álom valóra válása (ilyen lehetőség csak egyszer van az életben!)
• új, izgalmas kihívás
• komfortzóna elhagyás
• valószínűleg jó pénz (habár igazából pénzről még nem is volt szó… és, ami azt illeti, szinte biztos volt benne, hogy a céges órabérénél – fizetést és osztalékot is számolva – jóval kisebb lenne az itteni órabére)
• sokkal nagyobb ismertség, ami hozhat egy csomó feliratkozót a saját sport Youtube csatornájára is
• új szakmai kapcsolatok (sporton belül) – akár olyan embereket is elérhet, akikkel eddig csak álmodozott egy interjúról a Youtube-ján
• kapcsolat új szponzorokhoz
• tanulási/fejlődési lehetőség
• …

KONTRA:

• családtól elvett idő (altatás, meseolvasás, stb.)
• vállalkozástól elvett energia (ha időben nem is fednek át egymással, egy ekkora új projekt biztos egy csomó kreatív energiát felemésztene)
• az eddigi telefonhívások sűrűsége és sürgőssége alapján valószínűleg ez egy stresszes munkakörnyezet lenne
• …

Hát, nem lett könnyebb a döntés, de legalább már kezd testet ölteni.

“Ilyen lehetőség csak egyszer van az életben”

*** Kis kitektintés a sztoriból. ***

Mielőtt elítélnéd Pétert…

Ezen a ponton szerintem mindenki látja, hogy nemet kéne mondania. Ezt súgják az ösztönei (pénzfeldobás teszt, “hell yeah or no” teszt), továbbá a pro vs. kontra tesztben is elég csúnya dolgok szerepelnek a kontra oldalon.

Ez mindenkinek teljesen tiszta… csak éppen Petinek nem.

Ez már csak ilyen. Belülről sosem tudunk objektívek maradni – és nagyon gyakran még ha tudjuk is, hogy nemet kéne mondani, el fog egy félelem: “ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben”. És nem ritkán igazunk is van.

Ha Peti most nemet mond a tévés műsorvezetésre, akkor több, mint valószínű, hogy nem kap még egy ilyen lehetőséget az életben. (Vagy nem állnak majd úgy a csillagok, hogy ő lesz a legjobb jelölt… Vagy csak elkönyvelik annak a csávónak, aki már nemet mondott és legközelebb már nem is keresik.)

Attól fél (jogosan), hogy ez nem egy egyszerű “most nem”, hanem egy “most nem és soha többé nem” típusú döntés.

Figyelembe véve azt is, hogy egy gyerekkori álomról volt szó, amit már eleve a racionális gondolkodás (IT karrier) miatt szorított háttérbe, nem is olyan érthetetlen, hogy nem olyan könnyű kimondani azt a nemet.

*** Vissza Péterünkhöz. ***

#4 Jólét, státusz vagy pénz?

Peti úgy döntött, hogy ezúttal igazán alapos elemzésre lesz szüksége, hogy jó döntést hozhasson.

Tudta, de legalábbis sejtette, hogy ha most nemet mond, akkor nagy eséllyel örökre nemet mond erre a felkérésre és soha sem lesz tévés sportriporter.

A kérdés innentől az volt, hogy ezzel rendben van-e? El tudja-e engedni ezt az álmot örökre? Elég-e neki, ha innentől fixen “csak” hobbi Youtube-sportriporter lesz?

Szerencsére volt egy nagy NEMet mondás csekklistája. Elővette ezt és elkezdte végigvenni a pontokat.

Ami azt illeti, az első hármon már végig is ment.

A negyedik viszont elgondolkodtatta.

Ez egy idézet volt egy szilícium-völgyi befektetőtől, Naval Ravikant-tól, így szólt:

“Seek wealth, not money or status. Wealth is having assets that earn while you sleep. Money is how we transfer time and wealth. Status is your place in the social hierarchy.”

***
Itt egy magyar fordítás, még ha kicsit suta is.
“Jólétet építs és ne a pénzt vagy a státuszt hajtsd. A jólét olyan eszközök birtoklása, amelyek akkor is pénzt termelnek neked, amikor alszol. A pénz arra jó, hogy időt és jólétet tudjunk egymásnak átadni. A státusz a helyed a társadalmi hierarchiában.”
Az eredeti angol szöveg sokkal jobban átadja a lényeget. A fordítás legnehezebb pontja a “wealth” szó, ami egyszerre jelent jólétet és vagyont is, de igazából a kettő elegyét.
***

Naval Ravikant egyik legfőbb állítása, hogy aki a státuszra hajt, az nem a legfontosabb játékot játssza. Aki magasabb státuszt akar, az folyamatosan harcolni fog egy olyan dologért, aminek nincs kézzelfogható haszna. Régen persze fontos volt a státusz. Az ősembernél ez határozta meg a törzsön belül elfoglalt helyet. De nagyjából akkor, amikor az ember elkezdett letelepedni és esélye lett vagyont tárolni és felhalmozni: a játéktér teljesen megváltozott. A XXI. században iszonyatosan kényelmes életet élhet az ember mindenféle társadalmi státusz nélkül, feltéve, hogy megvan a megfelelően felépített vagyona/jóléte/eszköztára hozzá.

A státusz és vagyon között van egy másik nagy különbség is:

Vagyont lehet úgy építeni, hogy mindenki kölcsönösen jól járjon. A magasabb státuszhoz viszont valakit le kell taszítani a trónról.

Péter ekkor döbbent rá az egyik legnagyobb problémára a sportriporteri felkérésével kapcsolatban. A legfontosabb dolog, amit ő személy szerint kapna tőle az a státusz. Emellett persze kapna némi pénzt is. (De valószínűleg kevesebbet, mint amennyit az IT ügynökségével keres.) De a legnagyobb gond, hogy nem kapna semmilyen eszközt, ami a “wealth” jellegű jólétét építené vagy éppen úgy keresne neki pénzt, hogy közben alszik. (Oké, talán a bővülő network-jét és az épülő sport self-brand-jét tekinthetjük ilyen eszköznek, de ennyi.)

Rájött, hogy alapvetően az egész dologban azok a pontok voltak igazán vonzóak, amiket sosem tartott tényleges értéknek az életében. Persze, jól esne a hiúságának, hogy ő állhatna ott a tévében, hogy rá figyelnének a sportkedvelők. Érdekes élmény lenne, ha néha-néha felismernék az emberek az utcán és az is, ha “fontos” és ismert emberek között mozoghatna.

De legbelül tudta, hogy nem ezek számára az igazi értékek. Ezek a státusz nevű játszma részei és ő már hosszú évek óta büszke arra, hogy az IT ügynökségével (de még a Youtube csatornájával is) a wealth nevű játszmát játssza. És arra is, hogy ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy annyi minőségi időt töltsön a családjával. Ezt semmi áron nem akarta felrúgni.

IGEN:NEM – 0:4

#5 Az 5W módszer

A következő elem a listán az 5W módszer volt. Ez a Toyota nevű cég egyik ismert metódusa — és arra jó, hogy az ember le tudjon vele ásni egy probléma gyökeréhez.

Egyszerű: csak meg kell kérdezni ötször egymás után, hogy miért.

Peti elő is vette a pro vs. kontra listáját. A pro oldalra szegezte a tekintetét és elkezdett leásni abba, hogy miért is olyan csábítóak benne az egyes (felszínen amúgy jól hangzó) pozitív elemek.

Lássuk csak:

“élő tévés szereplés!”

• Miért jó nekem, hogy élő tévében szerepelhetek?
  Mert szeretek élőben beszélni és szerepelni.
• Miért szeretek élőben beszélni és szerepelni?
  Mert számomra ez egy önkifejezés és szeretem, ha az emberek oda figyelnek rám és tudok adni nekik valamit.
• Miért fontos számomra, hogy az emberek odafigyeljenek rám?
  Mert mindenkinek fontos, hogy figyeljenek rá, így hasznosnak érzem magam.
• …

Nem is kell lemenni az ötödik miértig, Péter már látta, hogy ez a pont inkább az egóról és a státuszról szól számára. Pontosan tudta, hogy az élet rengeteg egyéb területén sokkal “hasznosabb” tud lenni és több értéket tud adni — legfeljebb nem látja annyi ember.

Elővett tehát egy másik pontot:

“új szakmai ismeretségek”

• Miért jó, hogy új szakmai ismeretségeket kötök?
  Mert így több embert el tudok hívni a Youtube csatornámra vendégnek.
• Miért jó, hogy több embert el tudok hívni a Youtube csatornámra vendégnek?
  Mert érdekesebb beszélgetéseket tudok lefolytatni.
• Miért jó, ha érdekesebb beszélgetéseket tudok lefolytatni?
  Mert nagyobb lesz a nézettségem.
• Miért jó, ha nagyobb lesz a nézettségem?…

Megint ugyanoda lyukadunk ki. Státusz-játszma…

Péter rég sokkal több pénzt keres az IT cégével, mint a Youtube csatornájával valaha is fog. Ezen felül egyedül a minimális hírnév és a nézettség, amit még a csatornától kap.

Mindkettő hiúsági kérdés semmint tényleges haszon.

(Na meg persze a videózás a hobbija, szóval lehet, hogy komolyabb nézettség nélkül is szívesen csinálná.)

Persze a hiúságunknak is adni kell néha! De kérdés, hogy milyen árat fizetünk érte… Péter a heti egy nap hobbinál húzta meg ezt a határt. Ez pont elég a Youtube csatornájához, de a heti öt nap élő tévézés már túl magas ár lenne.

Akármennyire is jól néz ki a dolog a felszínen, az 5W módszer után mindig ugyanoda ért vissza: ez most főleg az egóról szólna neki. Nem a pénzről – és meg kevésbé egy teljesebb és boldogabb élet építéséről.

#6 Alternatíva költség: amikor igent mondasz valamire, mire mondasz nemet

Közben megérkezett a tévé által beígért email a többi infóval. A három kulcspont ezek voltak:

• A fizetés jobb lenne, mint elsőre gondolta. (Nettó ~1 millió forint környékén.)
• A munkaidő is több lenne, mint elsőre hitte. (Eleinte be kell érni már fél nyolcra és kb hajnali fél egyig maradni is kell, hogy maradjon idő mindent átbeszélni. Később elég lehet beérni fél 9-re és hamarabb lehet lelépni is.)
• Egy évre alá kell írni.

Fontos infók — Peti viszont nem állt meg, most már végig akart menni a nemet mondás checklist-jén.

A következő pont az alternatíva költségekről szólt.

Amikor az ember igent mond valamire, akkor rengeteg más dologra mond nemet. Azaz minden egyes igennek, komoly alternatíva költségei vannak.

Néhány ezek közül egyből látható, néhány viszont láthatatlan.

Akárhogy is, mindig érdemes leülni és legalább egy picit elgondolkodni rajtuk.

Péter is így tett és elkezdte kilistázni, hogy mi mindenre mond nemet, ha most igent mond:

• Család-idő: ez volt az első dolog, ami eszébe jutott. Tudta, hogy időben nem kéne nagy áldozatot hozni. “Papíron” kb. fél órát veszítene csak a család időből. De az pont az altatás lenne, amit amúgy úgy szeret… Aztán eszébe jutott, hogy nagy ritkán (havonta egyszer) a nagyobbik fiuk felébred 11 óra körül este, mert rémálma van és ilyenkor mindig ő szokta megnyugtatni és visszaaltatni. Talán apróság, de ezt a ritka közös pillanatot sem akarta elveszíteni.
• Család-energia: Péter ismerte magát és nem akart senkit ámítani. Ha neki 9-kor adásban kell lennie, akkor már olyan 7 óra magasságában elkezd átállni az agya munka-üzemmódba. Ez az a napszak, amikor amúgy teljesen család-módban lenne. Ha őszinte magához, még így is előfordul, hogy el-elkalandoznak a gondolatai az ügynökséggel kapcsolatos teendők felé… nem biztos, hogy meg kéne ezt még dobni egy új kihívással is.
• Az IT ügynökség: Pont 10 éve kezdte el építeni ezt az ügynökséget. És iszonyatosan büszke arra, amit letett az asztalra. Nem csak arra, hogy egy jól menő cége van, de arra is, hogy mennyire összhangban van az egész az életstílusával és értékrendjével. Persze a tévés sportriporterkedés nem venne el időt az IT ügynökségtől se – de elvenne tőle rengeteg mentális energiát.
• Jövőbeli lehetőségek: És amúgy meg annyi jó lehetőség jön szembe az emberrel napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Ha most aláír egy évre, akkor azzal annyira kimaxolja már az idejét, hogy esélye sem lesz igent mondani semmilyen lehetőségre, még akkor sem, ha az tényleg élete legnagyobb üzleti lehetősége lenne.

És még egy dolog: Péternek azt is be kellett látnia, hogy ha erre ő most igent mond, akkor nem csak a saját egyéb lehetőségeire mond nemet — de a felesége helyett is nemet mond egy csomó mindenre, hiszen innentől rá sokkal nagyobb teher hárulna a családdal kapcsolatos teendők miatt.

#7 Még mindig izgat? Engedd el egy hétre…

Ez így egyelőre 6:0 volt a nemet mondás javára. Gyakorlatilag a nem minden racionális és emocionális fronton lemosta az igent a pályáról.

Peti is biztos volt benne, hogy nemet fog mondani – és most már azt is tudta, hogy miért.

Ezen a ponton viszont még felhívta egy barátját, Bálintot. Elmesélte neki az egész sztorit, csak hogy végiggondolja még egyszer — és persze azért is, hogy tanácsot kérjen, hogy jól gondolja-e a dolgot.

Bálint ezt mondta:

“Figyelj, látom, hogy érzelmileg nagyon benne vagy a sztoriban. Nem tudom mit vársz tőlem, szerintem is nemet kell mondanod, szóval nem foglak lebeszélni. De valamiért mégis csak felhívtál. Ha még mindig nem vagy 100%-ig biztos, akkor szerintem tedd el az egész döntést a fiókba egy hétre. Engedd el, ne gondolj rá, hagyd, hogy érlelődjön egy hetet magában. Szerintem ez azért izgat most téged, mert olyan vagy mint a legtöbb vállalkozó: egyszerűen minden új lehetőség izgat – pusztán azért, mert új. Hidd el nekem, egy hét múlva elmúlik az újdonság varázsa és sokkal racionálisabban fogod látni az egészet.”

“Oké… Egyrészről igazad van, de másrészről meg nekem nincs egy hetem ezzel a döntéssel, pár napon belül választ várnak.”

“Akkor húzd még pár napig. Ha nagyon akarnak, megvárnak. Amúgy meg szerintem ez mindent elmond a jövőben várható munkatempóról, ha már most ilyen időnyomást tesznek rád. Mondd meg, hogy ha téged akarnak, akkor kérsz egy hetet és kész.”

Végül Peti írt egy SMS-t a tévés kontaktjának, hogy a hét végéig kér időt és meg lesz a döntéssel.

Három nappal később, pénteken reggel csörgött a telefon.

Az alternatív megoldás

“Bocsi, nem tudunk tovább várni, egy választ kérünk tőled. Értem, hogy nehéz döntés, de ha te nemet mondasz, nekünk haladnunk kell tovább a többi jelölttel – méghozzá gyorsan.”

“Okkés, megértem. Akkor viszont nem húzom az időtöket: nem tudom vállalni a dolgot. Ne haragudj, tényleg, nekem ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egyáltalán gondoltatok rám, de egy olyan szakaszban van most az életem, hogy egyszerűen nem tudom elkötelezni magamat egy évre heti 5 napban…”

“Hát. [Hosszú szünet.] Sajnálom. Mindenesetre megértem a dolgot és én is köszönöm, hogy időt és energiát szántál erre.”

A hívás után Peti érezte a megkönnyebbülést. Tudta, hogy jó döntést hozott.

Ám a XXI. században már nemet mondani sem olyan könnyű, mint régen. Másnap újra csörgött a telefon:

“Helló. Újra én vagyok. Tudom, hogy nemet mondtál és tudom, hogy amiatt, mert nem tudsz heti 5 nap jönni és nem akarsz egy évre aláírni sem. Úgyhogy itt az új ajánlatom. Találtunk egy másik műsorvezetőt is, aki tud vinni heti 3 napot. Így neked csak heti 2 napban kéne jönni és elég, ha 3 hónapra írsz alá. Így mi is kapnánk egy kis időt, hogy megtaláljuk a megfelelő embert, ha te nem tudsz maradni. Illetve te is kipróbálhatnád a dolgot kicsiben. Ez hogy hangzik?”

“Hűha. Hát így hirtelen nem tudok mit mondani…”

“Nem is kell egyből. Gondold végig, hétfőn hívlak.”

Nehéz ügy. Amikor az ember már fejben lezárná a dolgot egy életre, megkapja ugyanazt a lehetőséget, csak egy sokkal kellemesebb ajánlatba csomagolva.

Persze Peti egyből átlátta azt, hogy az eddig elemzésének eredménye semmiben nem változott. Az, amit kaphat ettől a lehetőségtől, nem lett se több, se kevesebb. Viszont az ár, amit fizetnie kéne érte jóval kisebb lett. És ettől újra csábítóvá vált az ajánlat.

Így hát újra felhívta Bálintot.

“Hát haver, nem egyszerű az élet. Azt hittem, döntöttél.”

“Igen, döntöttem is, de azért azt te is látod, hogy így már sokkal jobb az ajánlat. Sokkal kevesebb időt kell beletennem a dologba, nem kéne annyit feláldoznom a családi időmből és a céges dolgokból sem. Az előnyök meg kvázi ugyanazok maradtak: tudok tanulni a tévés szakmától, szerezhetek új kapcsolatokat, szerezhetek szponzorokat a Youtube csatornámhoz…”

“Nem is tudom. Van ez a közmondás, hogy “félig nem lehet terhesnek lenni”. Szerintem ez most rád is vonatkozik. Értem, hogy egy csomó mindent el tudnál hozni, de a lényeg nem változna… Pont te mondtad ki: nem akarod elaprózni magadat, nem akarsz egyszerre tíz dolog miatt lelkes lenni, mert akkor egyik miatt sem leszel már az…”

“Persze ez igaz, de…”

“Tudod mit, akkor nézzünk végig még néhány kulcskérdést.”

“Jól van.”

“Na, este átküldök email-ben hét kérdést, amiket magamnak szoktam megválaszolni, amikor új, kisebb projektbe kezdenék. Válaszold meg te is őket, szerintem segíteni fognak!”

Este pedig érkezett is az email.

Az első kérdés ez volt benne:

#8 Az új projekt az életstílusodhoz hozzátesz – vagy éppen elvesz belőle?

“Az új projekt az életstílusodhoz hozzátesz – vagy éppen elvesz belőle?”

Peti jót mosolygott ezen a kérdésen. Bálinttal rengeteget dumáltak róla fiatal vállalkozóként, hogy milyen életstílust szeretnének maguknak felépíteni. Annó még mindketten összeírtak egy néhány elemes listát, arról, hogy számukra mi a fontos, amikor egy új vállalkozásba kezdenek.

Persze ez a lista még mindig megvolt.

Petinek ezek az elemek szerepeltek rajta, mint az új vállalkozás peremfeltételei:

• Teremtsen értéket!
• Keressek vele pénzt!
• Érezzem jól magam benne!
• Érezzem szabadnak magam benne: legyen helyfüggetlen és lehetőség szerint időfüggetlen is!

Egyszerű pontok. Viszont az egyértelmű volt, hogy az egyik a négy közül a tévés sportriporterkedéssel erőteljesen sérülne. Ez a projekt bizony se nem helyfüggetlen, se nem időfüggetlen. Mindig ott kell lenni és időben kell ott lenni.

Peti az elmúlt években éppen azon dolgozott, hogy egyre kevesebb ilyen megkötés legyen az életében. Ilyen szemszögből a tévés lehetőség inkább visszalépés lenne – még heti két napban is.

#9 A brand-edet erősíti vagy gyengíti az új projekt?

Következő pont: “A brand-edet erősíti vagy gyengíti az új projekt?”

Ez is egy erős kérdés.

Peti iszonyatos jó márkát épített ki magának az IT piacon az elmúlt 10 évben. A cégük egy programozási nyelvben volt igazán profi, de azon az egy nyelven ők voltak az első számú cég, akiket az ügyfelek megkerestek.

Emellett Peti személy szerint is az első számú hazai szakértő volt ebben a nyelvben. Ő volt, aki konferenciákra hívtak előadni, rádióba szerepelni, podcast-ekbe interjúzni.

A hobbiszintű sport Youtube csatorna ebbe nem kavart bele. Néhány leendő ügyfél ugyan véletlen rátalált, de mivel pontosan látszott, hogy ez egy hobbicsatorna volt, inkább egy jó beszélgetésindító volt, sem mint brand-romboló elem.

A tévés szereplés már egészen más lenne: ott mindenki látná, hogy ez egy komoly dolog és felmerülne a kérdés, hogy akkor ki is pontosan Peti – a profi sportriporter vagy a profi IT cégvezető?

Két self-brand-je pedig nem lehet az embernek. Peti pedig biztos volt benne, hogy az eddigi IT-s brand-jét nem akarja feláldozni a sportriporterkedés oltárán.

#10 Az identitásodhoz hozzátesz-e?

“Az identitásodhoz hozzátesz-e?”

Elsőre ez majdnem ugyanaz, mint a brand-es kérdés.

A különbség az, hogy a brand-es kérdés arról szólt, hogy mások mit gondolnak Petiről. Ez az identitásos kérdés viszont arról szól, hogy mit gondol Peti magáról – hogyan definiálja magát saját maga előtt.

Petinek természetesen erre is volt egy listája, amit folyamatosan csiszolgatott. Nem volt kész és nem is volt tökéletes, de most nagyjából ezek az elemek voltak rajta:

• Családapa
• Cégépítő (IT-ügynökség)
• IT-szakember, fejlesztő
• Hobbi Youtube-er

A család az első helyen van. Ezt eddig is tudta.

De ha csak a munkájára tekintett, akkor is azt látta, hogy ő első sorban építeni szeret – és nem szerepelni.

Persze nem véletlenül van Youtube csatornája, bizonyos szintű szereplési vágy van benne. De az igazi szenvedélye az IT cégének az építése.

Ugyanarra jutott, mint korábban: a hobbi Youtube csatorna már most is teljesen kielégíti a szereplés iránti vágyát (és egy kicsit a státusz játszmában való részvét iránti vágyat is.) De erre még akár csak azt a minimális heti 2 nap élő tévézést is túlzás lenne ráhúzni. Mindenre nincs idő és ha választani kell, akkor ő céget akar építeni, nem pedig sportról beszélni.

#11 A jelenlegi üzleti/karrier célodhoz hozzátesz-e?

Peti abban is nagyon hisz, hogy egy vállalkozó üzletileg úgy mehet előre a leggyorsabban és a legegyszerűbben, hogy ha egyszerre, egy időszakban egy és csak egy leírt és kimondott célja van.

A következő kérdés erre világított rá:

“A jelenlegi üzleti/karrier célodhoz hozzátesz-e?”

Az ő célja ebben az évben egyszerű volt: megtartani az IT ügynöksége jelenlegi méretét (~12 fő) és emellett 30%-kal növelni a bevételt és a profitabilitást.

A tervek is megvoltak erre. (Pl. növelni a külföldi ügyfelek számát.)

A tévés szereplés viszont köszönőviszonyban sem volt ezzel a tervvel. Se heti 5 napban, se heti 2 napban, se heti 10 percben.

#12 Pénzügyileg megéri?

A tévés csapat által küldött korábbi email-ből már kiderült, hogy a sportriporterkedés is elég finom órabérrel járna. Ami azt illeti, olyan órabérrel, amit Peti büszkén mutatna meg a 18 éves kori önmagának, ha visszamehetne az időben, hogy “látod, 35 évesen már ilyen összegeket ajánlanak nekem!”

Viszont teljesen racionálisan nézve ez egy rosszabb órabér, mint amit a saját IT cégével jelenleg is keres, ha a fizetését és az évvégi osztalékot is számolja. (És akkor az épülő cég értékét még bele sem számolta.)

Anyagilag sem érné tehát meg tévében szerepelni.

#13 Milyen a jövőpotenciálja a projektnek? Jó “befektetés”?

Még ha anyagilag nem is érné meg a dolog, Peti titokban eljátszott még egy utolsó gondolattal:

Mi lenne, ha a heti 2 estényi tévés szerepléshez azzal találna időt, hogy abbahagyná a Youtube csatornáját? Időben és energiában így pont annyi szabadulna fel, amire szüksége van. És a Youtube csatornás bevételeihez képest már jóval, de jóval jobb fizetést adna a tévé.

Erre rímelt Bálint következő kérdése:

“Milyen a jövőpotenciálja a projektnek? Jó “befektetés”?”

Érdekes. Péter csak most realizálta azt a kis tüskét, ami mindeddig csak láthatatlanul bökte az agyának egy hátsó szegletét!

Élő tévézéssel, az egyik legnagyobb sportcsatornán, majdnem főműsoridőben rengeteg embert el lehet érni… Persze. Sokkal-sokkal többet, mint a pár tízezer feliratkozós Youtube csatornáján. De a Youtube és az internetes tartalomgyártás mégiscsak egy dinamikusan növekvő csatorna. Az élő tévé pedig azért már túl van a fénykorán.

Lehet, hogy Peti most egy kis vitorlásról egy anyahajóra szállhatna át. De a kis vitorlása a kincses sziget felé halad – a nagy anyahajó pedig lassan és észrevehetetlenül, de azért biztosan süllyed.

És hát ki akarna átszállni egy süllyedő hajóra?

#14 Milyen emberekkel fogsz dolgozni?

Az utolsó kérdés Bálint listáján ez volt:

“Kikkel fogsz együtt dolgozni? Kikkel fogsz időt tölteni?”

Van az a híres mondás, hogy “a körülötted lévő 5 ember átlaga vagy.”

Peti szerette azokat az embereket, akikkel most időt tölt. Szerette a családját, szerette a kollégáit. Még a könyvelőjét és a jogi tanácsadóit is szerette.

A tévés tag viszont, akivel eddig párszor telefonon beszélt (habár iszonyat intelligensnek és profinak tűnt) valahogy egyáltalán nem volt szimpatikus. Egyszerűen az az érzés volt Petiben, hogy semmi kedve nem lenne vele meginni egy sört és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól. Ez van. Ráadásul valahogy úgy képzelte, hogy a tévében mindenki ilyen lehet.

Nyilván ez túlzás. De akkor is, az érzés egyre erősödött.

Bónusz kérdés: Amúgy mikori álmod is ez?

Ennyi volt a hét kérdés Bálint listáján.

Utóiratba még azért ezt odaírta:

“Amúgy mikori álmod ez az egész tévézés? Nem lehet, hogy ebből már rég kinőttél, csak nem vetted észre?”

És megint csak fején találta a szöget.

Petinek csak most esett le, hogy a tévés szereplés nem is az ő álma, hanem a 18 éves kori önmagáé.

De már nem 18 éves.

35 éves és az elmúlt évtizedben baromi sok mindent megélt és elért. Azóta megváltozott a világ, megváltozott ő is és ezzel együtt megváltoztak az álmai is.

A végső döntés

Ahogy látod és olvasod, Péterünk rengeteget, szinte már irracionálisan sokat gondolkodott az ajánlaton.

Ahogy írtam fentebb, ez a lehetőség most tényleg durván eltalálta. Sok érzelmi szálat megmozgatot és szinte az egész eddigi életéről el kellett, hogy gondolkodjon.

De arra jutott, hogy igazából boldog és elégedett a mostani életével.

Bár elsőre a tévés szereplés tűnt eddigi élete egyik legnagyobb lehetőségének, végül rájött, hogy most nincs szüksége erre új kihívásra. Nem lenne tőle több, nem lenne tőle teljesebb — és nem kapna tőle semmit, amire szüksége van.

Amit adhatna ez a lehetőség, ez a gyerekkori álom, azt már megkapta a hobbijától, a Youtube-erkedéstől. Ami pedig, most 35 évesen igazán fontos volt számára, azt megkapta a jelenlegi hivatásától: egy jó vállalkozást épített, ami összhangban volt az értékrendjével és a magánéletével is.

Ennél nem kell több.

Kicsit az az érzése volt, mint amikor valaki eszik egy finom szelet tortát, majd odamennek hozzá és azt mondják, hogy: itt van még húsz szelet torta, edd meg most! Aztán, amikor rájön, hogy nem akar még húsz szelet tortát megenni, akkor azt mondják neki, hogy oké, akkor egyél csak ötöt.

De igazából ötöt sem akar. Ezzel az egy szelet tortával tökéletesen jól lakott Péterünk. Ha nem akar gyomorrontást, a többire most nemet kell mondania.

Így is tett.

Ennyi gondolkodás után már 100%-ig egyértelmű volt.

De még így se volt könnyű.

Péter élete egyik legnehezebb nemét mondta ki. Végleg búcsút intett gyermekkori álmának. De boldog volt, mert tudta hogy ez a helyes döntés.

Örült neki, hogy az elismerést már megkapta azzal, hogy felkínálták neki ezt a lehetőséget.

Örült neki, hogy végig tudta gondolni, hogy számára mi a fontos az életben, hogy honnan meríti az energiáját, mi teszi lelkessé — illetve mik azok és kik azok, akiket szeret.

És örült neki, hogy volt lehetősége és tudott a saját értékrendje szerint dönteni és aszerint élni.

A nagy NEMet mondás csekklista.

Eddig tartott a mai Impulzus adag.

Az előző levelektől eltérően, most az “Ültesd gyakorlatba!” szekció helyett inkább összeszedtem a NEM-et mondási csekklista egyes elemeit — Petiét és Bálintét közösen.

Ahogy írtam, Peti sztorija az állatorvosi ló volt. Igyekeztem úgy megírni, hogy minden benne legyen.

Ha a lenti listából akár csak egy vagy két elem alapján nemet mondanál egy projektre, akkor szerintem nemet is kell mondani rá. De persze döntsd el te magadnak, hogy mennyire akarsz szigorú lenni.

Íme a lista:

#1 “Hell yeah or no” elv.

#2 Pénzfeldobós kísérlet.

#3 Racionális döntés: pro vs. kontra lista.

#4 Mit ad a projekt? Wealth, status or money? (A “wealth”-re fókuszálj!)

#5 Miért-miért-miért-miért-miért? (5W módszer)

#6 Amikor igent mondasz, mire mondasz nemet? (Alternatíva költségek listája.)

#7 Két hétre engedd el. Még mindig izgat?

#8 Az új projekt az életstílusodhoz hozzátesz – vagy éppen elvesz belőle?

#9 A brand-edet erősíti vagy gyengíti az új projekt?

#10 Az identitásodhoz hozzátesz-e?

#11 A jelenlegi üzleti/karrier célodhoz hozzátesz-e?

#12 Pénzügyileg megéri?

#13 Milyen a jövőpotenciálja a projektnek? Jó “befektetés”? (Felfele megy a piac vagy lefele?)

#14 Milyen emberekkel fogsz dolgozni?

Bónusz kérdés: Amúgy mikori álmod is ez?

Megjegyzés: van még egy bónusz módszerem, igazi hosszútávú játékosoknak, de az már nem fért bele az amúgy is hosszú sztoriba. Ha sokszor csak azért nem mondasz nemet egy lehetőségre, mert hogy “ilyen jó lehetőség nem jön még egyszer az életben” – de utólag mindig megbánod, hogy igent mondtál, akkor csináld ezt… Először is kezdj el több nemet mondani, csak hogy megízleld a nemet mondás szépségét! De a fontos dolog: miután nemet mondtál, írd le egy listába dátummal együtt, hogy mire mondtál nemet. Ha elkezded írni ezt a listát, meglátod, hogy igazából sokkal sűrűbben jönnek ezek a “soha vissza nem térő lehetőségek”, mint gondoltad volna. 😉

Visszajelzés

Szokás szerint: ez az email inkább hangos gondolkodás – egy fajta nyilvános napló, részben magamnak címezve. Szóval nem a tutit próbálom megmondani és őszintén érdekel a te véleményed is! Az előző leveleimre rengeteg izgalmas választ és gondolatot kaptam – remélem erre is fogok. Úgyhogy ne habozz, válaszolj: valasz@dev.bbpro.hu (Adi és én is megkapjuk.)

Üdvözlettel,
Mester Tomi