A VÁLLALKOZÓ TRAGÉDIÁJA – [2022. 10. 11.] Írta: Mester Tomi

Hangoskönyv verzió (felolvassa Mester Tomi):

E-book verzió (letölthető .epub verzió):

(Töltsd le, majd töltsd fel az e-könyv olvasódra, ha ilyen formátumban szeretnél olvasni.)

Az eredeti levél verzió:

Bocs! Ezt a levelet a befektetői és vállalkozói gondolkodás összehangolásáról akartam írni és arról, hogy mennyire sokat segített nekem mind befektetőként, mind vállalkozóként az, hogy ezt a kettőt sikerült fúzionálnom a gondolkodásomban. És ígérem, egy következő hírlevélben erről fogok írni… Már el is kezdtem írni azt az anyagot is.

DE!

Van itt valami, ami sokkal jobban izgat és nem tudtam nemet mondani a csábításra. Remélem nem fognak sokan leiratkozni emiatt. 😉 És hidd el nekem: a téma izgalmasabb, mint amilyennek elsőre talán hangozhat…

Madách Imre Az Ember Tragédiája című drámájáról lesz szó.

De mit keres ez egy üzleti hírlevélen?!

Egyszerű! Meglepő módon ez volt az a könyv, ami az elmúlt években a legjobban formálta a vállalkozói gondolkodásmódomat. Ezért mindig mindenkinek mondom, hogy olvassa el… De nagyjából a 3. oldal környékén mindenki le is teszi, mondván, hogy befogadhatatlan a nyelvezete. Amit meg is értek. 1861-ben íródott és már akkor is régiesnek számított a stílusa. Ma egyenesen érthetetlen. De ha egyszer rászánja magát az ember, hogy végigrágja magát rajta, akkor olyan kincseket találhat ebben a műben, amiket nem érdemes kihagyni.

Szoktam viccelődni, hogy szerintem Madách 1861-ben ezt már jó előre a 2020-as évek vállalkozóinak írta.

Na de ha nem akarod, nem kell elolvasnod (bár továbbra is javaslom), mert ebben az Impulzus Hírlevélben kiszemezgettem neked belőle a lényeget!

A mai hírlevél témája tehát: a legjobb 4 vállalkozói gondolat az Ember Tragédiájából.

Koncepció + történet

Mielőtt beleugrunk a kiemelt gondolatokba, egy gyors összefoglalót adok neked a könyvről, hogy értsd, hogy mi a koncepció és a történet Az Ember Tragédiája mögött. Így könnyebb lesz viszonyulni az általam hozzáfűzött gondolatokhoz is.

Az Ember Tragédiája egy dráma, ami végigvisz az emberiség “történelmén”. Persze egy egyszerűsített és szimbolikus verziót kapunk belőle. És Madách korához híven, van egyfajta vallásos felütés is benne. Viszont a könyv lényege és a kulcsüzenetei az írott történelemből inspirálódnak (pl. görög demokrácia, francia forradalom, stb.)

(Itt kiemelném, hogy se Az Ember Tragédiája, se ez a hírlevél NEM VALLÁSOS témájú. Ilyenről nem is írnék itt és nem is fogok soha. A főszereplők – Ádám, Éva, Lucifer és az Úr – a könyvben SZIMBÓLUMOK, hasonlatok, metaforák.)

Na szóval:

A kiindulópont az, hogy Ádám és Éva a Paradicsomban éldegélnek.

Elvannak, boldogok, minden jó.

De jön Lucifer, a gonosz szellem, aki elmagyarázza Ádámnak és Évának, hogy persze, persze: van hol lakni, süt a nap, étel és ital van…. Gondtalan az élet… Tényleg megvan itt minden, amire az embernek szüksége van… És még csak különösen nem is kell érte sokat tenni…

De hogy azért nem lenne sokkal-sokkal jobb, ha még több lenne ebből? És még jobb? Nem lenne jobb, ha az ember önmagának tudná megteremteni a dolgait, nem lenne ráutalva az égiek akaratára? Mert ez a lébecolás, persze jó, jó… de ezt az állatok is tudják. Az embernek feléjük kell emelkedni, a csúcsra kell törni.

És ehhez nem is kell más csak egy apró lépés… Szakítani a két tiltott gyümölcs fájáról: a tudáséról és az örök életéről.

A sztori következő lépését pedig mindenki ismeri:

Ádámnak és Évának a tudás fájáról még pont sikerült szakítani és enni, de akkor jött az Úr és kipakolta őket a Paradicsomból: így az örök élet fájáról már nem sikerült szakítani.

Szóval innen indul a sztori: az ember magára hagyva, a tudás megvan, a halhatatlanság nincs. Lássuk, mi jó sülhet ki ebből!

A bevezetés után az Ember Tragédiája végigmegy 10 nagy történelmi korszakon az egyiptomi fáraóktól kezdve, a görög demokrácián és a francia felvilágosodáson át egészen a jövőig, ahol az ember már a Földet is elhagyja. (#scifi)

Minden egyes korszakban három főszereplőnk van: Ádám, Éva és Lucifer, akik mindig egy-egy korabeli jellegzetes ember bőrébe bújnak. (Pl. az egyik színben Ádám Keplerként szerepel, Éva Kepler feleségeként, Lucifer pedig Kepler tanácsosa.)

És a legfontosabb, hogy minden egyes korszakban Ádám karaktere a választ keresi arra, hogy:

mit akar az élettől
mitől lehetne boldog(abb)
mitől lehetne elégedett(ebb)

Röviden-tömören: próbálja megfejteni az életet.

Éva ebben szövetségese.
Lucifer pedig mindig próbálja megtorpedózni és megmutatni, hogy miért hülyeség, amit kitaláltak. Többnyire sikerrel.

Szóval ez a koncepció. Így már könnyebb lesz értelmezni a gondolatokat.

Ezt azért is írtam le, mert vállalkozóként (vagy karrier utunk során) szerintem sokunknál rendszeresen térnek vissza Az Ember Tragédiájában szereplő problémák.
A megfejtést keressük – a következő lépcsőt, ami majd “megoldja” az életünket. Pl.:

“Még 20 millió forint bevétel és boldog leszek.”
“Most még túlórázok és széthajtom magam, de jövőre már a passzív jövedelemből fogok élni.”
“Csak 3 ingatlanom legyen, amit kiadok és onnantól kicsit hátra lehet majd dőlni.”

Vagy épp az ellenkezője:

“Eladom mindenemet és elvonulok egy farmra. Ott majd nyugi lesz.”
“Minimalista életet fogok élni és nem fog hiányozni semmi.”
“Korai nyugdíjba megyek és csak 4 órát fogok dolgozni egy héten.”

Vagy valami egészen más:

“Valami olyat csinálok, ami megváltoztatja a világot!”
“Megírom ezt a könyvet és örökre beírom magam vele a történelem könyvekbe.”
“Megalapítom ezt a céget és generációkon átívelő birodalmat építek belőle, ami milliók életét teszi majd jobbá.”

De valahogy akármit is próbál ki az ember, végül sosem lesz 100%-ig elégedett.

Az Ember Tragédiája tökéletesen foglalja össze, hogy az ember nagyjából mióta kijött a barlangból és elkezdett gondolkodni, azóta mindig A MEGFEJTÉST keresi. Kitűz egy álomszerű célt – és amikor eléri, mondjuk 4-5 év folyamatos önfeláldozás és lemondás után, rájön, hogy ez a cél nem is teszi őt boldoggá. Úgyhogy keres egy újat, azért megint küzd egy kicsit, majd megint rájön, hogy nem lett tőle teljes. És így tovább és így tovább.

Erre a paradox és megfejthetetlennek tűnő problémára keresi az ember – és Madách drámája is a választ. A jó hír, hogy a könyv (és így a hírlevél) végén van feloldás!

Nade, most nézzük azokat a gondolatokat, amik számomra a legszemléletformálóbbak voltak vállalkozói szempontból.

#1 A fáraó hiába épít piramist

A bevezető Ádám és Éva jelenet után az első történelmi szín Egyiptomban játszódik.

Ádám az egyiptomi uralkodó, azaz a fáraó bőrébe bújik. Igazi ókori diktátorként ostorral ütteti a rabszolgákat, hogy azok megépítsék neki a nagy piramist. A célja az, hogy valami maradandót alkosson – valami nagyszerűt, amit ő csinált és örökre megmarad. Bármi áron.

Maga a fejezet azt a dilemmát tárgyalja, hogy szabad-e egy embernek több millió fölött uralkodnia egy (vélt) felsőbb cél érdekében. De a kulcsgondolat a fejezet végén jön, amit Lucifer (a fáraó tanácsosaként) mond ki.

Eredetiben:

LUCIFER
“Nem érzed-é a lanyha szelletet,
Mely arcodat legyinti s elröpül?
Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,
Egy évben e por csak nehány vonalnyi,
Egy századévben már nehány könyök,
Pár ezredév gúláidat elássa,
Homoktorlaszba temeti neved,”

Magyarról-magyarra fordításban:

Akármilyen nagy és maradandónak tűnő dolgot épít az ember, az lassan, de biztosan mégis el fog tűnni.

Ez az élet és a természet rendje. Minden lebomlik.

Ugye vállalkozóként is sokszor érezzük azt, hogy nyomot akarunk hagyni a világban. Valami maradandót. Valamit, ami örökre fennmarad — legyen az valami szellemi termék, “transzgenerációs” vagyon, hírnév vagy akár egy sok ezer fős vállalkozás.

De Lucifer érvelése vitathatatlan: semmi sem örök.

Ez a semmi-sem-örök gondolat különösen sokszor jut ez eszembe, amikor “evergreen” cikkeket írok vagy “evergreen” kurzusokat készítek.

(Ha nem ismered az “evergreen” tartalom fogalmát: az evergreen tartalom azt jelenti, hogy próbálsz olyan kontentet készíteni, ami nem egy aktuális átmeneti trendről szól (pl. Tiktok taktikák 2022-ben), hanem valamiről, ami 5-10 év múlva is releváns lesz. (pl. a marketing alapelvei.) Így egyszer dolgozol, de annak sokáig élvezheted a gyümölcsét.)

Az evergreen tartalmak csak elméletben evergreen-ek. Gyakorlatban azért szépen lassan elfújja majd ezeket is a szél.

Jó példa az SQL online kurzusom. Elvileg evergreen: 3 éve nem változott a tananyag – hiszen maga az SQL nyelv se változott már 3 éve. Ez egy relatív állandó cucc. De még így sem örök. Ha hátrébb lépünk egyet, akkor pontosan látjuk, hogy iszonyatos tempóban fejlődik az IT ipar. 10-20 év múlva biztosan lesznek jobb programnyelvek. És lesznek jobb SQL kurzusok is. Sőt, lehet, hogy az egész data science szakmát már gépek fogják csinálni helyettünk.

Bill Gates azt mondja:

“A legtöbb ember túlbecsüli, mennyi minden változhat 2 év alatt – és alulbecsüli, mennyi minden változhat 10 év alatt.”

Egyszerűen nem racionális hozzáállás azt hinni, hogy ha valamit felépítünk és sikerre viszünk most, akkor az 10, 20, 30, 100 vagy 200 év múlva még mindig pont ugyanolyan sikeres lesz.

Mert olyan nincs, hogy valami örökké tart.

Persze ne érts félre: evergreen tartalmat gyártani továbbra is jó! De azért tudatosítsd azt is, hogy egyszer minden elmúlik. A legtöbb dolog sokkal-sokkal hamarabb, mint gondolnánk. Néhány nagyon ritka kivétel persze fennmaradhat meglepően sok ideig. De örökké semmi sem tart.

Tehát ha valaki attól várja a kiteljesedést, hogy valami maradandót alkot, valami nyomot hagy az emberiség történelmében, az nagyon nagy eséllyel csalódni fog.

ÁTVEZETÉS

A könyv következő két fejezete a görög demokrácia és a római birodalom korszakát dolgozza fel.

Ezekből nem emeltem ki konkrét idézeteket, mert üzleti szempontból kevésbé relevánsak. De a sztorit leírom, mert vannak érdekes gondolatok bennük.

A második történelmi rész tehát a görög demokrácia idején játszódik. A görög demokrácia az egyiptomi rabszolgaságnak a szöges ellentéte. Nincsenek rabszolgák, a nép “uralkodik”. De itt meg pillanatok alatt kiderül az, hogy a nép igazából nem tud kormányozni. Egyrészt, mert buták, másrészt meg mert irányításra vágynak. Így az ún. demagógok kerülnek hatalomra. A demagógok azok az emberek, akik nemcsak intelligensek és műveltek, de akik tudnak is beszélni a nép nyelvén: így saját tetszésük szerint irányítják a tömegeket. Emiatt a görög demokrácia csak látszat-demokrácia. (Még egyszer: üzleti vonatkozás ebben nincs, de azért érdekes párhuzamok fedezhetőek fel napjainkkal.)

A harmadik fejezet a római birodalomról szól. Ádám és Éva itt megint valami újjal próbálkozik. Az egyiptomi fáraók és a görög demokrácia bukása után új szemléletet vezetnek be: élj a mának! A felső osztály nem kíván már nyomot hagyni a világban. És nem akarnak olyan nagy eszményeket sem követni, mint mondjuk a demokrácia. Kiemelt pozíciójukat egy dologra használják — hogy élvezzék az életet. A fejezet egy orgia közepét mutatja be. Bor, szex és lakomák napestig. Ám az elhanyagolt városban egyre jobban terjed a pestis és a dögvész, ami végül a saját kis buborékjukban élő nemeseket is megfertőzi. Az “élj a mának” sem hibátlan megoldás tehát, mert ezáltal hagyjuk leromlani a környezetünket.

#2 Nem te határozod meg a trendeket – a trendek határoznak meg téged

A következő fejezet Konstantinápolyba kalauzol el minket. Ádám egy kereszteslovag, Éva a szerelme. Lucifer pedig a keresztes lovag fegyverhordozója.

Az egyiptomi “evergreen-mánia” leáldozása, a görög látszat-demokrácia csúfos bukása és a római fertőből való felébredés után megint egy új irány van kialakulóban.

Ádám mint keresztes lovag megpróbál jó példa lenni az emberek előtt. Erős, védelmezi a gyengéket, ugyanakkor istenfélő, mellette pedig még figyelmes és gyengéd szerelmével is.

Próbál alulról építkezni: egy személyben jó lenni és hinni, hogy ez a jóság majd ragadós lesz.

Ebben a korban hozzá hasonlóan a legtöbb ember próbálja ezt az irányt követni. Mindenki próbál jó példa lenni a többiek előtt.

Csak hogy megint van egy kis bibi.

Az emberi jellem olyan, hogy nem elégszik meg azzal, hogy jó példa legyen. Ő akar lenni a legjobb példa. Elindul a versengés. Az egyre szélsőségesebb a példamutatás előbb-utóbb erőszakossá is válik: “márpedig én meg fogom neked mutatni neked, hogy hogyan kell olyan hiper-szuper jónak lenned, amilyen én is vagyok.”

Ha kell tűzzel-vassal. (Szó szerint is akár.)

A lovagi kor egyik legnagyobb ellentmondása ugye az volt, hogy bár a keresztény egyház a felebaráti szeretet hirdette, gyakran folyamodott erőszakhoz, hogy az üzeneteit közvetíthesse a kereszténységre kevésbé fogékony közönségek felé (pl. környező muszlim országok). Az egyház keresztes lovagokat toborozott és hadseregeket állított fel, akik mentek és rengeteg embert legyilkoltak a felebaráti szeretet nevében. Nem kell részletezni, hogy mennyire paradox az egész.

És erről szól ez a Konstantinápolyi fejezet. A korszaknak a legszélsőségesebben problémás időszakát mutatja be, ahol a keresztények már egymással is harcolni kezdtek, mert összevesztek azon, hogy hogyan kell értelmezni a Biblia egyik vagy másik sorát. (Ezt sem Madách találta ki, ez is a történelem része volt.)

Na és ezen a ponton jön be egy újabb, üzleti/vállalkozói szempontból számomra meghatározó gondolat!

Ádám, a keresztes lovag, amikor rádöbben a kor őrült ellentmondására (és arra, hogy a keresztény hit mennyire kifordult önmagából), úgy dönt, hogy ő felülemelkedik a dolgon.

Elvonul, megtisztul, visszatér az alapokhoz és megpróbálja felülírni a korszellemet: tényleg jó példává válni és ezáltal hirdetni majd a jóságot a többieknek is.

Lucifer azonban óva inti ettől:

ÁDÁM
[…] elhajítnám kardomat,
És visszamennék éjszaki honomba,
Hol még az ős erdők árnyékiban
A férfibecs, a tiszta egyszerűség
Dacol e síma kornak mérgivel,
Ha titkos szó nem súgná szüntelen,
Hogy e kort nékem kell újjáteremtni.

LUCIFER
Hiú törekvés. Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. –
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad.

Magyarról magyarra Lucifer szövege:

Lehet próbálkozni azzal, hogy új eszményeket futtassunk fel, meg hogy megmutassuk a többi embernek, hogy mi a helyes. De az igazság az, hogy mi csak halak vagyunk – és a korszellem a folyó, amiben úszunk. A folyónak pedig nem fogjuk tudni megmondani, hogy merre folyjon.

Mi egy valamire lehetünk igazán hatással: arra, hogy tudjuk, hogy a folyamon belül merre kell úsznunk. Árral szembe, az egyik oldalon, a másik oldalon vagy épp középen a fősodorban? Ha szerencsénk van, akkor a hozzánk közeli halaknak még tudunk segíteni, hogy ők is jó irányba ússzanak velünk, de ennyi.

Ez üzleti szempontból is iszonyatosan fontos szerintem.

Vegyük például a mozi bizniszek és a streaming szolgáltatások esetét. 2022-ben jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy az emberek egyre kevesebbet járnak moziba és egyre inkább otthon stream-elik a filmeket. Jó ez? Vagy rossz? Teljesen lényegtelen, mert ez van. Ez a trend.

Amikor ezt egy mozikat üzemeltető vállalat meglátja, akkor mit tehet?

a) Elkezd kampányolni amellett, hogy a mozi még mindig jó! (Pl. ki kell mozdulni otthonról — a mozi valós találkozási pont — a moziban oly sok első romantikus csók csattant el — stb, stb.)
b) Elkezd gondolkodni, hogy hogyan tudná átalakítani a bizniszét úgy, hogy az a korszellemnek megfelelő legyen. (Pl. ő is indít egy streaming szolgáltatást a saját filmjeiből és saját kapcsolataiból építkezve – vagy esetleg valami eggyel kreatívabb eszel ki, amivel vissza tudja előzni a streaming szolgáltatókat a versenyben.)

Az a) megoldás nagy eséllyel nem fog működni, mert a korszellem az, hogy otthon stream-elünk. A folyónak halként nem fogjuk tudni megmondani, hogy merre folyjon.

Azok, akik a saját korukban kiemelkedőt alkottak, megértették, hogy mi volt az adott korszellem (mi volt az adott trend) és ezzel összhangban tudtak újat adni.

Steve Jobs érezte, hogy az embereknek egyszerűen használható és gyönyörű számítógépek kellenek – így született meg az első Apple számítógép. Később ugyanilyen ösztönnel érzett rá az iPod-ra, majd iPhone-ra is.

És nem, nem Elon Musk indította az elektromos autózás forradalmát. Az elektromos autózás a mostani korszellem – és Elon Musk ezzel tökéletesen tudott összhangban dolgozni.

Nekem tehát ez a fejezet ezt üzente:

Értsd meg a korszellemet és ne ellenébe próbálj menni, hanem viszonyulj hozzá és azzal összhangban dolgozz!

(Még egy saját sztori ide: Pár éve volt egy non-profit vállalkozás ötletem. Kiemelkedően jó matek tanárokat akartam megkérni, hogy izgalmasan és érthetően mondják el az általános- és középiskolás tananyagot Youtube-on. Az alapötletem az volt, hogy nem az a baj, hogy az emberek nem szeretik a matekot, hanem az, hogy a többségüknek rosszul tanítják a suliban. Nekem jó matek tanárom volt – és jó is lettem matekból. Azt akartam, hogy ez az élmény mindenkinek elérhető legyen.

Természetesen én minden technikai dologban segítettem volna a tanároknak: szereztem volna stábot, intéztem volna a vágást, feltöltést, stb. A projektből származó minden profitot a résztvevő tanároknak osztottunk volna vissza. A gyerekeknek pedig lett volna egy olyan tananyag, amit tényleg válogatottan jól oktató tanárok adnak elő és amit akármikor meg lehet nézni. Tényleg win-win-win-nek hangzik.

Végül azért nem kezdtem bele ebbe a projektbe soha, mert rájöttem, hogy alapvetően nem az a baj, hogy nincs elég jó minőségű matek tananyag az interneten. Persze, lehet jobbat gyártani mindig… De sajnos itt a korszellem az, hogy a matematika és úgy általában a természettudományok tanulása/tanítása nem fontos*. A folyónak pedig sajnos én nem fogom tudni megmondani, hogy merre folyjon. Emiatt pedig ez a projekt már eleve bukásra van ítélve, bármilyen jól hangzott számomra elsőre. Ettől függetlenül a probléma továbbra is foglalkoztat, de már más, sokkal kisebb léptékű megoldásban gondolkozom.

*Nemcsak itthon, nemcsak vidéken, nemcsak itt, nemcsak ott – ez az egész világon egy szomorú, de általános trend.)

ÁTVEZETÉS

A következő fejezetek ismét kevésbé izgalmasak üzleti szempontból… De ha már minden színt leírtam eddig, akkor ezeket se hagyom ki.

A következő jelenet Prágában játszódik, ahol Ádám Keplerként, Éva pedig Kepler feleségeként jelenik meg. Ez a kor az előző (konstantinápolyi lovagi) kor ellentéte: a prágai korban nincsenek igazi eszmények, sem követendő példák. Az emberek közömbösek és hidegek. A főszereplő, Kepler például tehetséges csillagász, de inkább éldegél horoszkóp készítésből. A felesége csalja őt, de ez nem zavarja. Mindenki elvan, mint a befőtt és nem történik semmi a szenvtelen világban. A szereplők elpazarolják az életüket — és erre a fejezet végén rá is jönnek.

Utána jön a párizsi forradalom. Hasonlóan a keresztes háborúkhoz itt is egy magasztos eszményt túloznak el a forradalmárok: “szabadság, egyenlőség, testvériség”. Jól hangzik, de az eredmény ugyanaz, mint korábban: az emberek egymást gyilkolják. A különbség az, hogy ezúttal nem a kereszténység (hit), hanem a felvilágosodás (tudomány) nevében. És persze megint csak óriási ellentmondás annyira “felvilágosultnak” lenni, hogy ezért még ölni is képes legyen az ember… Üzleti vonatkozása nincs, úgyhogy ezzel nem foglalkozom többet. De azért érdekes.

#3 Nem minden a verseny

És elérkezünk az 1800-as évek Londonába. Az emberek itt egy addig sohasem látott új gazdasági felállást próbálnak ki: a szabad versenyt, azaz a kapitalizmust.

Mivel kb. ez a korszellem uralkodik 2022-ben is, ezért kis túlzással azt is lehet mondani, hogy ez a fejezet már a jelenben játszódik. (Madáchnak amúgy ténylegesen ez a korszak volt a jelene 1861-ben, amikor írta Az Ember Tragédiáját.)

Én személy szerint eléggé kedvelem a kapitalizmust. Ha nem lenne, akkor valószínűleg nem lenne vállalkozásom és kevésbé érezném szabadnak magamat. Szóval örülök, hogy versenypiac van.

De azért azt be kell látni, hogy a kapitalizmus nem mindenható. Van jópár dolog, ami rosszul működik benne. Ezeket úgy tűnik, már Madách korában is lehetett érzékelni, mert hoz egy csomó “esettanulmányt” a műben. Ezekből itt van pár – a konkrét példákat Madách-éi helyett kortársakra cseréltem:

A versenypiac nem teremt ténylegesen egyenlő esélyeket: aki jobb helyzetből indul, sokkal messzebbre juthat. (Pl. 2022-ben nagyon nem mindegy, hogy Afrikába születsz, vagy Európába.)
A versenypiac alapvetően kultúra és művészetellenes: nem az alkotásról szól, hanem az emberek kiszolgálásáról. A legszemléletesebb és egyúttal az egyik legszomorúbb kortárs példa: a Nicocado Avocado Youtube csatorna. Nicholas egy jóvágású amerikai srác (volt). 21 évesen kezdett egy Youtube csatornát, ami a vegán étrenddel és úgy általában az egészséges táplálkozással foglalkozott:

Csak aztán Nicocado uraság rájött, hogy sokkal-sokkal jobb nézettséget tudna elérni az egyél-minél-többet-challenge videókkal. Ráadásul a közönsége is nagyon durva nyomást tett rá a komment szekciókban, hogy ilyen irányba kéne mozdulnia. Mozdult is. Lépésről lépésre beadta a derekát. 9 évvel később ugyanez a srác Youtube-on ilyen videókat gyárt:

Amúgy nagyon sok megtekintése van! A Youtube algoritmus szereti! 🙂
A versenypiac könyörtelen és nem ismer határokat. Ezért szélsőséges esetben egyes szereplőket embertelen helyzetbe hozhat. (pl. prostitúció)

Ezeket a problémákat Ádám is észreveszi Londonban és ezt mondja Lucifernek:

ÁDÁM
Ismét csalódtam, azt hivém, elég
Ledönteni a múltnak rémeit,
S szabad versenyt szerezni az erőknek. –
Kilöktem a gépből egy főcsavart,
Mely összetartá, a kegyeletet,
S pótolni elmulasztám más erősbbel.
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.
Én társaságot kívánok helyette,
Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt,
Közös erővel összeműködik,
Minőt a tudomány eszmél magának,
És melynek rendén értelem viraszt.

Én ezt az üzleti életre vonatkoztatva így fordítom magamnak:

Igen, a kapitalizmus jó és hasznos, de nem lehet és nem szabad az élet minden egyes pontjára alkalmazni. Karrierben vagy vállalkozásban hajlamosak vagyunk mindent versenyként megélni. De igenis kellenek az ember életébe olyan mikroközösségek, ahol nem a kapitalista elvek mozgatják a dolgokat.

Egy egyértelműen ilyen közösség persze a család, ami ideális esetben azért eléggé kommunista elven működik: nem feltétlen azt nézzük, hogy ki mikor miből mennyit tesz bele a közösbe, hanem azt, hogy szeretet legyen és mindenki boldog legyen.

De üzletiesebb területen is lehet antikapitalista kapcsolatokat/közösségeket építeni: pl. egy mentoring kapcsolat egy munkahelyen, ahol nem feltétlen lehet/szabad számosítani, hogy ki mit vesz ki ebből a kapcsolatból.

Vagy vállalkozóknál egy mastermind kör, ahol általában nem az a cél, hogy közösen sok pénzt keressünk, hanem az, hogy segítsük és támogassuk egymást. Ha kell, üzletileg persze, de ha kell, lelkileg is.

ÁTVEZETÉS

A könyv következő három jelenete már a jövőben játszódik. Természetesen itt Madách jövőjéről van szó, 1861-ből nézve. Amúgy érdekes, hogy egész jól eltalált egy-két dolgot. Ezekről már tényleg csak egy-egy mondatot írok, mert elég elvont fejezetek és nem hiszem, hogy lenne értelme jobban belemenni:

Az egyik fejezet az ún. falanszterben játszódik, ahol egy tudományos alapon, erősen kommunista társadalom épül fel. Természetesen elbukik ez a megoldás is.
Utána jön az Űr fejezet. Ez már egy nagyon-nagyon elvont jelenet. Az ember elvágyódik a Földről – de az űrben is csak ürességet talált. (Talán a külföldre költözés és az emigrálás allegóriája lehet?)
Végül jön az Eszkimó-szín. Az ember visszatér a Földre, ami időközben kipusztult. A tudomány sem tudta megállítani a végső katasztrófát: az egyenlítőn is hó van. Ebben a fejezetben már a színtiszta túlélésről van szó – ember embernek farkasa már, teljesen elkorcsosul a civilizáció.

#4 A megoldás: nincs megoldás

Mindezek után pedig a könyv utolsó fejezetében visszatérünk az első jelenethez: Ádám és Éva éppen csak ki lettek tessékelve a Paradicsomból és kiderül, hogy minden utána következő fejezetet (kezdve az egyiptomi fáraókkal, végezve az űrrel) csak álmodtak.

Micsoda epik plot-twist, ugye!?

Ekkor pedig megjelenik az Úr — és Ádám egyből megkérdezi tőle, hogy azokból, amiket álmodott mi igaz és mi nem? Meg egyébként is: tényleg csak erre jó az emberi lét, hogy folyton szenvedjen és az egyik rossz megoldásból a másikba meneküljön? Tényleg csak körbe-körbe járkál az ember vagy azért összességében fog majd előre haladni? Lesz végül megfejtés vagy mindig csak részigazságokat ismerünk majd csak meg? Mi értelme ennek az egésznek? Mikor leszünk végre boldogok? Mikor leszünk végre elégedettek? Mikor tudunk majd úgy igazán megpihenni?

Erre jön is a válasz. Ígértem a levél elején, hogy a végén lesz feloldás. Íme, ez volna az:

AZ ÚR
Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
Ha látnád, a földön múlékonyan
Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
Erény nem volna itt szenvedni többé.
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
Hogy a muló perc élvéről lemondj?
Míg most, jövőd ködön csillogva át,
Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
És biztosítva áll nagyság, erény.

Magyarról magyarra fordításban:

Az ember két dologra vágyakozik (legalábbis ebben a kontextusban):

megtalálni a belső békéjét/nyugalmát
fejlődni

A baj csak az, hogy a belső nyugalom megtalálásának kulcsa az elégedettség – a fejlődés kulcsa pedig az elégedetlenség. A kettő pedig egyszerre nem tud létezni.

Vállalkozásokban annyiszor éreztem már ezt az oda-vissza járkálást:

Amikor nagyon gyors ütemben fejlődött a vállalkozásom, akkor arra vágytam, hogy bárcsak kevesebbet kéne dolgoznom. Amikor pedig kevesebbet dolgoztam, arra vágytam, hogy bárcsak gyorsabban fejlődne a vállalkozásom.

Most már legalább tudom, hogy a kettő miért nem megy egyszerre. Nem tudok egyszerre elégedett és elégedetlen lenni.

(Személyes példa kicsiben:
Amikor először tartottam adatos képzés Berlinben, az egy nagyon fárasztó 2-3 nap volt. Idegen nyelven, egy idegen városban, sok-sok utazgatással kellett lemenedzselnem egy teljes tréning napot — teljesen egyedül. A vége felé már úgy voltam vele, hogy nem is teljesen értem, hogy minek csinálom. Aztán persze végül lement minden rendben. De amikor kilépett az utolsó tréningrésztvevő az ajtón, lelkileg teljesen lemerültem. El is határoztam, hogy most ez elég komfortzóna-elhagyás volt egy időre — egy darabig szüneteltetem a külföldi képzéseket. Pihenek egy kicsit. Ez a gondolat megnyugtatott és békével töltött el. Kettő óráig sem tartott ez a nagy elégedettség érzés! Konkrétan emlékszem, hogy a reptéren hazafelé már azt tervezgettem a laptopomon, hogy melyik európai nagyvárosban tartsam a következő ilyen képzésemet…)

Szóval elégedettnek és elégedetlennek lenni egyszerre nem lehet.

Persze lehet próbálkozni az arany középút megtalálásával, de az igazság az, hogy még akkor sem valószínű, hogy tökéletesen teljesnek érzi majd magát az ember.

Na de mi akkor a megoldás?
Madách értelmezésében a megoldás az, hogy nincs megoldás.

És ez gondolat nekem is nagyon tetszik.

Nem fogjuk sosem 100%-ig megérteni, hogy pontosan miért csináljuk azt, amit csinálunk.
Nem leszünk sosem tökéletes egyensúlyban.
Nem fogunk találni egy magasztos célt, amit egy életen át érdemes követni és amitől mindig, folyamatosan és tökéletesen egésznek érezzük magunkat.
Folyamatosan táncolni fogunk a nyugalom és a fejlődés iránti vágyaink között.

De ez így van jól. Ilyen az ember.

Két dolgot tehetünk viszont ez alapján:

Elfogadjuk azt, hogy az a megoldás, hogy nincs megoldás. Így kevésbé lesz frusztráló az ellentmondás, mert legalább az unknown unknown kategóriából felkerül a known unknown-ba. Azért az is valami.
Megpróbálhatjuk tudatosabban megélni a jó pillanatokat. Pl. amikor lezárul egy nehéz fejlődési szakasz, több időt szánunk a nyugalmi időszakra. És amikor már túl nyugodtak vagyunk (már-már befásulnánk), tudatosítjuk magunkban, hogy az az élet rendje, hogy fejlődni is kell néha.

Az, hogy ennél jobb válaszunk nincs erre a kérdéskörre, azt pedig könyveljük el az ember tragédiájának. 🙂

Ültesd gyakorlatba!

Eddig tartott a mai Impulzus adag.

Bár ez egy kicsit filozofálgatósabb anyag volt (remélem senkinél nem ütötte ki a potmétereket), Adival megegyeztünk, hogy ezeket a hírleveleket megpróbáljuk könnyedén gyakorlatba ültethetővé is tenni. Úgyhogy itt van 3 konkrét javaslat, amit a hírlevél olvasása után tehetsz, hogy beépítsd egy kis szeletét a saját vállalkozói életedbe is:

Amikor legközelebb egy nagyobb fejlődési ugrási szakasz zárul a vállalkozásodban (vagy karrieredben), adj magadnak időt arra, hogy megünnepeld – és hogy legalább pár napot azzal tölts, hogy elégedett vagy magaddal! (Úgysem fog sokáig tartani. ;-))
Listázd ki az anti-kapitalista kapcsolatokat az életedben! Van belőlük elég? Ha nincs, keress lehetőségeket arra, hogy újabbakat építs!
Olvasd el Az Ember Tragédiáját! (Tényleg megéri — minden, amit fent írtam ebben a hírlevélben sokkal-sokkal jobban és lényeglátóbban le van írva benne.)

Visszajelzés

Szokás szerint: ez az email inkább hangos gondolkodás – egy fajta nyilvános napló, részben magamnak címezve. Szóval nem a tutit próbálom megmondani és őszintén érdekel a te véleményed is! Az előző leveleimre rengeteg izgalmas választ és gondolatot kaptam – remélem erre is fogok. Úgyhogy ne habozz, válaszolj! (Adi és én is megkapjuk.) valasz@dev.bbpro.hu

Üdv,

Mester Tomi