🎧 KREATIVITÁS. JEGYZETEIM ÉS FELISMERÉSEIM CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY KÖNYVÉBŐL [2023. 07. 18.] Írta: Mester Tomi

Ez a levél hanganyag formátumban is elérhető. A lenti cikket Mester Tomi olvasta fel:

Ennek a levélnek a legfontosabb részeit nem a számítógépemen írtam meg!

Hogy pontosan mit értek ez alatt, azt a levélben kifejtem részletesebben is.

De előtte nézzük miről lesz szó ma!

Egy könyvet fogok bemutatni. Azt a könyvet, amit teljesen véletlen olvastam huszonpár évesen… és mégis, így utólag úgy tekintek rá vissza mint az olvasmány, ami az egyik legnagyobb hatással volt a szakmai és vállalkozói hozzáállásomra és fejlődésemre.

Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás című könyve kerül ma terítékre.

Nem ez a leghíresebb írása – Csíkszentmihályit sokan inkább a Flow – az áramlatélmény című bestseller-éről ismerik. Én viszont úgy látom, hogy vállalkozók számára a Kreativitás című írása a leghasznosabb. Én legalábbis áldom a sorsot, hogy még viszonylag fiatalon elém került ez a kötet… Most, 34 évesen újra elém fújta a szél. Beleolvastam és alig bírtam letenni.

Egyes mondatok 10-15 éve úgy belém égtek, hogy szinte szó szerint fel tudtam őket idézni.

A mai hírlevélben a számomra legmeghatározóbb néhány kulcsgondolatot fogom kiemelni a könyvből. Ezeket pedig kiegészítem a saját tapasztalataimmal, felismeréseimmel és sztorijaimmal.

A három fő témánk ez lesz:

1. Mi is pontosan a kreativitás? És miért fontos egy vállalkozónak, hogy kreatív legyen?
2. Hogy néz ki a kreatív folyamat? Hogyan illeszthetjük ezt be ügyesen az életünkbe?
3. Mi az a flow élmény? Hogyan tudunk magunknak kreativitást segítő környezetet teremteni?

Igyekszem teletűzdelni a mai anyagot is olyan praktikus és egyből használható technikákkal, amiket (Csíkszentmihályi hatására) én magam is használok.

Nyilván, amiről ebben a hírlevélben írok, csak egy kicsi – ámde lényeges – szelete a könyvnek. Úgyhogy ez nem egy könyvösszefoglaló, sokkal inkább egy személyes jegyzet. Ezt csak azért mondom, mert ha végigmentél az én anyagomon és tetszik, amit találsz benne, akkor jó szívvel ajánlom a teljes Kreativitás kötetet is elolvasásra.

Na de vágjunk bele!

Mi is pontosan a kreativitás? És miért fontos egy vállalkozónak?

Amikor kreatív emberekről beszélünk, gyakran művészek – zenészek, festők, filmesek – jutnak eszünkbe. Az is lehet, hogy valakit kreatívnak gondolunk, ha egy szellemes megoldással vagy ötlettel áll elő – vagy egyszerűen csak egy beszélgetés során érdekes, nem hétköznapi meglátásokat dob be.

A Csíkszentmihályi-féle kreativitás definíció nem ez. Ő azt a fajta kreativitást vizsgálta hosszú éveken át tartó kutatásaiban, ami új dolgok létrehozásához szükséges. És ez alatt nem csak művészeti alkotásokat érthetünk – lehet ez egy kutatás, egy találmány, egy műszaki megoldás vagy egy termék kifejlesztése. De ugyanígy lehet kreativitás egy üzleti lehetőség felismerése és/vagy újszerű megközelítése.

Megjegyzés: A könyv megírása előtt egyébként ~100 kreatív emberrel készített mélyinterjút – akik között voltak bankárok, üzletemberek és műszaki szakemberek is.

Ez így még mindig kicsit homályos, tudom.

A konkrét meghatározáshoz viszont először tisztáznunk kell három fogalmat – a Csíkszentmihályi által definiált kreatív rendszer három elemét:

1. A tartomány: A szakterület, amin belül az adott ember mozog. Lehet ez az atomfizika, szobrászat, versírás – vagy ha az üzleti területeket nézzük: cégvezetés, kontrolling, adatelemzés, PPC, e-commerce, értékesítési szövegírás, stb, stb.
2. A szakértői kör: Az adott terület (tartomány) elismert szakemberei. A “kapuőrök”, akik kimondva vagy kimondatlanul eldöntik, hogy egy adott ötlet vagy újítás bekerülhet-e az adott területre.
3. Az egyén: A személy, aki a változást, az újítást, a kreatív ötletet hozza.

Ez alapján, Csíkszentmihályi a saját szavaival így definiálta a kreativitást:

“Kreativitás minden olyan tett, ötlet vagy termék, amely egy létező tartományt vagy megváltoztat, vagy új tartománnyá alakít át. A kreatív személy definíciója pedig: olyan személy, akinek a gondolatai vagy tettei megváltoztatnak valamely tartományt, vagy újat hoznak létre. Ne feledkezzünk meg arról, hogy tartományokat nem lehet a felelős szakértői kör nyílt vagy hallgatólagos beleegyezése nélkül megváltoztatni.”

Miért fontos a kreativitás egy vállalkozónak?

A Biznisz Boyz Podcast-ben sokszor elhangzik tőlem az a kifejezés, hogy “kreatív energia”. Bár elsőre humbugnak hangozhat, de talán mindenki érzi, hogy még a legföldhözragadtabb vállalkozásokban is bizonyos feladatokhoz kifejezetten újszerűen kell gondolkozni. Gondolok itt kis dolgokra – napi/heti szinten megjelenő apró problémákra… Vagy éppen nagyokra, mint például egy teljesen új termék/szolgáltatás kitalálása és bevezetése – vagy meglevő termékek/szolgáltatások új rendszerbe való szervezése.

Aki vállalkozik, az bizonyos időközönként mindenképpen kell, hogy valami újat, valami kreatívat alkosson. Ebben a műfajban nem lehet mindig rutinból, útmutatók alapján dolgozni.

És ezért fontos az, hogy tudatosak legyünk a kreativitásunkkal!

• Hogy tisztában legyünk vele, hogy mik az alapfeltételei a kreatív alkotásnak.
• Hogy jól tudjunk gazdálkodni a kreatív energiákkal.
• És hogy meg tudjuk teremteni azt a környezetet és élethelyzetet, amiben jól tudunk alkotni.

A tartomány alapos ismerete

A fent említett hármasfogat (tartomány + szakértői kör + egyén) azért is fontos, mert a definíció szerint, ha akármelyik hiányzik, már nem tud létrejönni kreatív alkotás.

Nézzük például a tartományt!

Bár az a benyomásunk, hogy a kreatív emberek gyakran lázadóak és szeretnek a dobozon kívül gondolkodni, Csíkszentmihályi kutatásai azt mutatják, hogy minden általa meginterjúvolt ember iszonyatosan alaposan ismeri a saját területét, a saját tartományát.

A legegyszerűbb példa talán a matematika. Ahhoz, hogy ma egy matematikus újat tudjon alkotni a tartományon belül, rengeteg alapismeretet kell magára szednie. A matematikának van egy komplex szimbólumrendszere és egy elfogadott struktúrája. Amíg ezt nem ismeri az ember, olyan mintha nem ismerné egy adott nyelv szavait: nem tud kommunikálni, nem tud újszerű gondolatokat megfogalmazni – és emiatt nem tud változást sem előidézni. A matematikában a legtöbb mai alkotó az eddigi újításokból felépült rendszert fejleszti tovább, azokra épít ilyen vagy olyan formában.

A bizniszben ugyanez a helyzet. Egy újabb egyszerű példa:

Mostanában sokat olvasom Vavrek Balázs és Pass Balázs hírleveleit. (Mindketten szövegírással foglalkoznak.) Ha jól emlékszem, mindkettőjüknél elhangzott a gondolat, miszerint egy jó szövegíró tanulási útjának szerves része az, hogy leül és nagy szövegíró-legendák értékesítési leveleit másolja. Mármint kézzel, szóról szóra lekörmöli azokat – mint az általános iskolában. Elsőre gyerekesnek tűnik a módszer, de ha jobban belegondol az ember, ez az a fajta közelség, amivel nagyon alaposan meg lehet érteni azt, hogy hogyan gondolkodott és mit miért írt úgy ahogy — például Gary Halbert (értékesítési szövegíró zseni).

Nyilván ez rengeteg alázatot, kitartást és energiát követel.

Mégis úgy tűnik, hogy ez a fajta mély megismerés szükséges ahhoz, hogy az egyén egyáltalán eljusson arra a szintre egy adott területen belül, hogy már tényleg újat és kreatívat tudjon alkotni.

Csíkszentmihályi azt is hozzáteszi, hogy mindez nem csak amiatt fontos, hogy tudjunk építeni az előttünk levő szakértők eredményeire – hanem azért is, hogy meg tudjuk kérdőjelezni azokat. Amíg nem látjuk komplex módon a területünket, nehéz meglátni, hogy hol van benne probléma és mire kell megoldást adnunk.

Én még így 12 év után is rendszeresen olvasok data science témájú könyveket, fogyasztok ilyen videókat, podcast-eket, stb. Részben, hogy fejlődjek data science témában, részben pedig azért, hogy monitorozzam, hogy mások hogyan tanítanak bonyolult koncepciókat.

De tudok ellenpéldát is:

Egy általam nagyra tartott (de most meg nem nevezett) magyar podcast-műsorvezető barátom egyszer azt mondta, hogy ő direkt nem hallgat más podcast-eket, hogy azok ne befolyásolják az ő stílusát. A legnagyobb tisztelettel mondom ezt – hátha ő is olvassa ezeket a sorokat 🙂 – de szerintem ez nagyon nem jó hozzáállás. A saját stílusod pont attól fejlődik, hogy hallasz egy csomó mindenki mást és belül megítéled, hogy abban te mit tartasz jónak, rossznak, veled azonosnak vagy éppen ellentétesnek.

Szóval vessük el ezt a “nem akarom, hogy mások befolyásoljanak, ezért inkább nem is tanulok a területemről vonalat”. A kutatások azt mutatják, hogy sokkal nyerőbb hozzáállás a “nyakig beleásom magam” irány…

A saját területeden pont azért fogsz tudni újítani, mert kívülről-belülről ismered azt. 

A kapuőrök ismerete

Egy másik sztereotípia a kreatív emberekről (vagy a “kreatív zsenikről”) az az, hogy maguknak való emberek. Nem járnak közösségekbe, a saját kis laborjukban alkotnak és néha-néha kidobnak a nagy világba valamit, ami megváltoztat mindent.

Általában elmondható, hogy ez sem igaz.

Még egyszer tehát Csíkszentmihályi kreatív rendszerének három eleme:

• tartomány
• szakértői kör
• egyén

Csíkszentmihályi azt figyelte meg, hogy a szakértői körhöz való hozzáférés nélkül nagyon-nagyon nehéz újat alkotni – és ilyen értelemben nem könnyű kreatívnak lenni sem. 

Ennek két oka van. Ezek egyébként erősen összefüggnek egymással is.

Az egyik ok, hogy a szakértői kör tagjai az adott tartomány “kapuőrei”. Tőlük lehet tanulni – és az ő kimondott (vagy kimondatlan) beleegyezésük kell ahhoz, hogy valaki valami újat alkothasson és hogy az az új dolog része lehessen az adott szakterületnek.

Sosem felejtem el Gáspár Csaba és Nagy-Rácz István sztoriját, akik még a 2000-es évek elején próbálták berobbantani (az azóta nagyon sikeres) data science ügynökségüket, a dmlab-ot.

FIGYELEM! Zseniális retró üzleti fogás következik!!!

A startlap.hu-n létrehozták az adatbányászattal foglalkozó aloldalt! Ha kicsit fiatalabb vagy, jó eséllyel azt se tudod már, hogy mi az a startlap… Mindenesetre ott és akkor erre a lépésre felfigyelt a magyar adatos szakértői kör. Ezek után elkezdték őket meghívni adatbányászat témájú konferenciákra. Az egyiken pedig a nagy adatos öregek intettek Csabának, hogy most egy pillanatra csatlakozhat ő is az asztalukhoz és bemutatkozhat. Innentől a dmlab-nak volt hozzáférése a kapuőrökhöz és (Csaba szavaival élve) “mint rakéta, kilőttek”. Azaz sokkal jobban tudtak mint vállalkozás alkotni és újat mutatni a tartományon belül.

Megjegyzés: azóta a dmlab nem csak az itthoni data science élet meghatározó szereplője, de nemzetközi területen is futtattak fel data science témájú startup-ot, amit aztán fel is vásárolt egy német adatos cég.

Szóval a szakértői körhöz való hozzáférés fontos — ez volt az első ok, hogy miért.

A másik ok pedig az, hogy a szakértői kör lesz az, aki a legjobban tudja népszerűsíteni és széles körben ismertté tenni az egyén kreatív újítását. Ezen a ponton egy másik zseniális könyvet ajánlok: Barabási Albert-László A Képlet című írását. Barabási az egyik sztorijában egy elég hasonló jelenségről ír, mint Csíkszentmihályi. Mivel jobban passzol, most hadd hozzam ide inkább Barabási történetét.

A SAMO nevű graffiti-művész párosról van szó. Tagjai Al Diaz és Jean-Michel Basquiat (voltak). A két művész ugyanazzal a háttérrel érkezett, ugyanakkor és ugyanott alkottak, ugyanabban a stílusban. Az egyikük végül híres – és dollármilliomos – lett, a másikuk nem.

Idézet a könyvből:
“Hogyan magyarázzuk […] az eltéréseket Diaz és Basquiat szakmai pályafutása között? Egy fontos dologban biztosan különböztek egymástól: Diaz magányos alkotó volt, Basquiat viszont folyton társaságba járt. Ez a különbség már a kamaszos hevületű SAMO-időkben is megmutatkozott, amikor is Diaz ragaszkodott hozzá, hogy tartsák titokban, ők állnak a kitalált személyiség mögött, Basquiat viszont 100 dollárért elárulta a nagy titkot a Village Voice-nak.” (Forrás: Barabási Albert-László. A képlet – A siker egyetemes törvényei)

Basquiat értette azt, hogy az előrejutáshoz kapcsolatokra van szüksége és ezt nem lehet anonim módon megtenni. (Legalábbis akkor még nem lehetett.) Ezért ösztönösen és óriási erőbedobással építette a kapcsolatait más művészekkel. Addig ment, míg személyes kapcsolatba nem került Andy Warhol-lal, Diego Cortez-zel, illetve egy csomó kritikussal, kiállítóval, műkereskedővel, stb, stb.

Elérte, hogy a szakma befogadja őt. Így amikor a művészpárosnak, Diaz-nak és Basquiat-nak elváltak az útjai, Basquiat felfelé indult: gazdagság és fényes karrier várt rá. Diaz-ra pedig semmi. (27 évesen meghalt drogtúladagolásban).

A tanulság egyszerű: a kapuőrök és a szakma személyes ismerete – és tágabb értelemben véve a kapcsolatépítés elengedhetetlen nem csak az anyagi sikerhez, hanem ahhoz is, hogy az ember kiemelkedőt tudjon alkotni a saját területén.

Ha vállalkozói szemmel nézzük, akkor pontosan ugyanazt kell tennünk, amit Basquiat is csinált. Nem elég tehetségesnek lenni és értékes dolgokat alkotni. Igenis el kell járni rendezvényekre, meetup-okra, konferenciákra – új embereket kell megismerni és ápolni kell a szakmai kapcsolatainkat.

Megjegyzés: 2023-ra azért kicsit átalakult a világ, ezt elismerem. Manapság nulla kapcsolattal is be lehet robbani – főleg az algoritmusoknak hála (Tiktok, Youtube, Instagram, stb.). De ehhez azért egy jó adag szerencse kell… És még ezeken a platformokon is igaz, hogy sokkal könnyebb elindulni és fennmaradni is, ha az embert egy erős kapcsolati háló veszi körbe.

Egy személyes beszélgetés: jó helyen vagyunk-e a nemzetközi sikerhez?

Erről a levélről és a kreativitásról beszélgettünk pár napja Adival. Csak egy részét osztanám meg ennek a beszélgetésnek.

Szóval: felvetettem Adinak, hogy azért Magyarországról érezhetően nehezebb nemzetközi bizniszt építeni. Gyakorlatilag az egyetlen igazi esélyünk az algoritmusok kihasználása – vagy esetleg az, hogy valami annyira jót csinálunk, hogy az szájhagyomány útján elterjed egy nemzetközi mikro-közegben.

De mivel személyesen nem vagyunk jelen külföldön, a network-ing sokkal nehezebb számunkra. Például, ha Amerikában élnék, sokkal rendszeresebben eljutnék a nagy és meghatározó nemzetközi adatos konferenciákra. Vagy akár csak a felkapottabb data science meetup-okra. Az internetnek hála a tudást persze így is fel tudom szedni online, ez nem probléma. Viszont vállalkozói szempontból még így is hátrányban vagyok az elmaradt networking miatt. Egy-egy kézfogásnak, véletlen találkozásnak, két előadás közötti közös kávénak óriási értéke van. Ezektől a fontos véletlenektől gyakorlatilag fixen elesünk, amikor Magyarországról építünk bizniszt.

Persze az igaz, hogy némi extra erőfeszítéssel ezt a hiányosságot is át lehet hidalni. Pl. lehet félévente egyszer kirepülni fontosabb eseményekre – vagy online előre leegyeztetve beszélgetni a terület nagy szakértőivel. Ezt valamennyire csinálom is. De akkor is, vállalkozói szempontból óriási előnyben van az, aki lokálisan is ott van a szakmája meghatározó régiójában.

Nálam, data science-en belül ez San Francisco és Austin – Európában esetleg Hollandia, Németország, Írország és Anglia. (Habár nem panaszkodom, szakmailag és adatos tudás szempontjából Magyarország is toplistás. Sok cég szervezi ki ide a data-s központját és emiatt sok itthon a nagy koponya ezen a fronton. De azért a nemzetközi szakértők sűrűsége itt sosem lesz olyan magas, mint mondjuk az USA-ban a nyugati parton.)

Mindenesetre Adival egyikőnknek sem a napi realitás része, hogy a karrier és a kapcsolatépítés miatt külföldre költözzünk, szóval ezt a pirulát le kell nyelnünk. Emellett azért hadd osszam meg Adi reakcióját is, ami azért tényleg inspiráló. Ő azt mondta, hogy pont ez a fajta hátrány az, amiből szerinte szép nyerni — és a magyar nemzetközi sikerek pont ezért óriási sztorik, amikért megéri harcolni. Ebben tényleg van valami.

Hogy néz ki a kreatív folyamat? Hogyan optimalizálhatjuk az életünket, hogy segítse az alkotást?

Egy újabb fontos koncepció a könyvből: a kreatív folyamat lebontása lépésekre.

Csíkszentmihályi a kreatív folyamatot 5 lépésre bontja:

1. Előkészítés: az információgyűjtés szakasz — a tartományunk (a saját területünk) felfedezése, az azzal való ismerkedés, tanulás.
2. Inkubáció: amikor a megszerzett tudás elkezd átalakulni a fejünkben – a kreatív gondolat elkezd formálódni – de mindezt még tudatalatt teszi.
3. AHA-élmény: a pillanat, amikor kipattan a szikra a fejünkből, amikor úgy érezzük, hogy rájöttünk valami fontosra – egy új problémára, egy megoldásra, egy lehetőségre, stb. 
4. Értékelés: amikor eldöntjük, hogy érdemes-e foglalkozni az új ötletünkkel és a szikrát tűzzé fejleszteni.
5. Kidolgozás: és végül a legidőigényesebb rész, ami során az ötletből valóság válik. A zeneszerző megírja a művet, a tudós leírja a felfedezését. A vállalkozónál pedig megszületik egy könyv, egy videó, egy új termék, egy jól megírt értékesítési levél, egy új vállalkozás – akármi.

*Megjegyzés: Ha jól tudom ezt a modellt nem Csíkszentmihályi Mihály alkotta meg, ő csak elfogadta és használja. A könyvben nem említ egyéb forrást, úgyhogy sajnos én se tudom hivatkozni.

Laikusként a kreativitást hajlamosak lennénk a leglátványosabb pontjával, az AHA-élménnyel azonosítani. “Volt egy kreatív pillanatom” — mondjuk magunknak, amikor rájöttünk valamire. Valójában az csak a csúcspontja volt egy sokkal hosszabb kreatív folyamatnak.

Csíkszentmihályi külön hangsúlyozza azt is, hogy ez csupán egy mentális modell. Ami ugyan leírva jól hangzik, de ez a fajta linearitás nem jellemző a való életben. Az igazság az, hogy ezek a lépések többnyire összekavarodnak. Felcserélődhetnek, oda-vissza rohangálhatunk köztük… Tehát a kidolgozás fázisban is lehet egy új AHA-élményünk – és az értékelés során is folyamatosan inkubálhatunk új gondolatokat.

Minden egyes lépésről lehetne hosszan írni (még egyszer, ajánlom jó szívvel a könyvet elolvasásra) én most csak két gondolatot emelek ki ide, ami nekem a legtöbbet segít a vállalkozói hétköznapokban.

Inkubáció – avagy bízd a tudatalattidra!

Régen olyan típusú ember voltam, hogy ha nem tudtam megoldani egy feladatot – pl. egyetemen egy matematikai vagy szerkesztési problémát – akkor akár órákat is görnyedtem felette… még akkor is, ha közben egy lépést sem sikerült tennem előre.

Aztán egyre többször tapasztaltam meg, hogy ha alszok egyet a dologra, akkor a fejemben sokszor magától összeáll a kép — és másnap reggel csodálatos módon percek alatt felülkerekedek a kihíváson.

A Kreativitás könyvben olvastam először az emögött rejlő racionális magyarázatot.

Amikor tudatosan próbálsz megoldani egy problémát, akkor gyakran lineárisan állsz hozzá. Logikus lépésekben, korábbi minták alapján próbálsz haladni. Csak hogy ez nem mindig vezet sikerre. Szerencsére ha sokat foglalkozol egy dologgal, az bemászik a tudatalattidba is és amikor te már rég mást csinálsz, az agyad legmélyebb bugyraiban akkor is folytatódik a munka. A tudatalatti már nem lineárisan “gondolkodik” – és nem korlátozzák a logikus gondolkodás sémái se. Itt minden mindennel és mindenhogyan kapcsolódhat. És ezekből a nem-racionális kapcsolódásokból néha világmegváltó újítások sülnek ki. Ez az inkubáció lényege és erőssége.

Külön érdekes, hogy ez a tudatalatti agymunka időnként eljut a tudatosság peremére is. Ha odafigyelsz, rajtakaphatod magadat azon, ahogyan épp inkubálsz egy számodra fontos témát. Például amikor zuhanyzás vagy vezetés közben csak úgy sodródnak a gondolataid – és bár sokszor nem is veszed észre, de éppen az aktuális legfontosabb problémáidon tűnődsz. (Erről írtam a Vállalkozás vs. Befektetés című hírlevelemben a “TOP#1 gondolat” alfejezetben.)

Az inkubációs szakasz hossza változó. Van, amikor egy nap… Van, amikor egy év. A kettő között akármilyen átmenet elképzelhető a probléma komplexitásától függően.

De a lényeg az, hogy érdemes jobban bíznunk a tudatalattink erejében! Csíkszentmihályinak hála a nehezebb feladatokat már én sem próbálom mindig egyből a logikai szinten megoldani – próbálom tudatosan kihasználni az agyam inkubáció-funkcióját is:

• Ha pl. egy Python-kódomban van egy nagyon komplex kihívás – vagy akárcsak egy hiba, amit semmi áron sem tudok megtalálni… foglalkozom kb. ~30 percet a problémával, aztán elengedem. Az esetek 90%-ban másnap reggel 10 perc alatt kipattan az agyamból a megoldás.
• Ugyanígy, ha bejön egy nehezebben megválaszolható vagy egy nagyobb tétű e-mail: sosem válaszolok egyből. Elolvasom, megjelölöm és hagyom, hogy inkubálódjanak a gondolatok a fejemben.
• Az Impulzus Hírleveleket sem írom meg soha egy ültő helyemben. Mindig szakaszosan írom, több részletben és több iterációban. Pont azért, hogy hagyjak időt és tudjak reflektálni a saját gondolataimra.

Az inkubációt és a tudatalattinkat érdemes tudatosan használni: időhatékonyabban tudunk jobb minőségű munkát az asztalra tenni – pont azért, mert hagyjuk, hogy a kreatív energiáink érvényesüljenek.

Az inkubáció és az AHA-élmény felerősítése

Az inkubáció hatásosságát lehet még tovább fokozni és erősíteni különböző technikákkal. Ezáltal a felismerések és az AHA-élmények is könnyebben és gyorsabban tudnak megérkezni. Semmi boszorkányság nincs egyik technikában sem, de hajlamosak vagyunk róluk elfeledkezni, ezért itt egy gyors emlékeztető. 

1. Csend

Az egyik legfontosabb inkubációt segítő technika az az, hogy álljunk meg!

Nem lehet és nem is szabad mindig padlón nyomni a bizniszt.

Ahogy fentebb írtam: ha elsőre nem sikerül valami, érdemes szünetet tartani… De nem csak akkor, ha nem sikerül valami. Ha minden a legnagyobb rendben van és minden nap jól haladunk a melóval, akkor is érdemes rendszeresen időt adni arra az elménknek, hogy a saját kis titkos módszereivel újra-rendszerezze a gondolatainkat, ezáltal feltöltődjenek a kreatív raktáraink.

Sokan amikor szünetet tartanak, akkor sem tartanak igazán szünetet. Különösen igaz ez a vállalkozókra.

Egy jó ideig, amikor futni mentem, mindig vittem magammal egy üzleti podcast-et, hogy lekössem magam és az unalmas testmozgást felpezsdítsem érdekes beszélgetésekkel. Aztán észrevettem magamon, hogy ezzel nagyon túltöltöm az agyamat… nincs ideje leállni, még a sportolás alatt is folyamatosan új ingereket és információkat kap. Ezért váltottam a zenehallgatásra. Aztán egy napon úgy ahogy van otthon felejtettem a fülhallgatómat és kénytelen voltam teljes csendben futni… És rájöttem, hogy ezt élvezem! Eleinte persze unalmas volt, de aztán elkezdtek “drift-elni” a gondolataim. Kicsit olyan volt, mint amikor az ember rendet rak vagy átrendezi a szobáját: egy csomó mindent elővesz, néha káosz uralkodik a szobában, de végül minden a helyére kerül. Egy hosszabb futásnál ez a fajta csend és a saját gondolatainkba való zárkózás szinte már transzcendens élménnyé is tud válni – kicsit olyan, mint egy mini-meditáció.

Persze nem kell ehhez futni menni. Elég leparkolni, üresbe tenni az agyunkat és adni neki egy kis csendet. Habár…

2. Fél-automata tevékenységek:

Habár biztos nem véletlen, hogy én éppen futás közben tapasztaltam ezt az élményt. 

Csíkszentmihályinak sok interjúalanya jegyezte meg, hogy egy-egy emlékezetes AHA-élménye valami olyan cselekvés közben jött, ami ugyan lekötötte a tudatát, de félig automatán csinálta. 

A fenti futás példán túl ilyen lehet bármilyen monotonabb sport – vagy a vezetés, a zuhanyzás, egy séta a parkban, egy komolyzenei koncert, stb.

Ezek a fajta félautomata tevékenységek pont annyira kötik le az elmét, hogy az ne tudjon direktbe, lineárisan egy adott dolgon gondolkodni – viszont mégis maradjon rengeteg kapacitása arra, hogy a tudatalatti vagy tudat peremén levő gondolatokkal jól tudjon dolgozni.

Az egyik legemlékezetesebb sztori a könyvből számomra az egyik tudós leírása volt, aki azt mondta, hogy néha-néha, amikor már annyira elmerül a munkában, hogy nem tudja leállítani a gondolatait, beül a kocsijába és elvezet Chicago-tól Mississippi-ig, nézelődik ott egy félórát, majd hazavezet. A vezetés pont a megfelelő mértékben vonja el a figyelmét a feladatairól — így sikerül pihenő üzemmódba helyeznie az agyát.

…

Az a baj, hogy írásban nem is igazán lehet körülírni ezt az élményt. Úgyhogy tényleg csak arra tudlak buzdítani kedves olvasó, hogy ha mostanában nem csináltál ilyesmit, akkor próbálj ki egy ilyen félautomata tevékenységet úgy, hogy közben tényleg csend van és nem kötöd le semmi mással a figyelmedet. (Tudom, tudom, most a Biznisz Boyz Podcast ellen is beszélek.) Eleinte lehet, hogy unalmas vagy fura lesz, de gyorsabban leküzdöd az inger-elvonási tüneteket, mint hinnéd – és onnantól pedig egy nagyon izgalmas és építő élménnyé válik majd ez a kis szellemi “elvonulás”.

Sztori: Írtam a bevezetőben, hogy ennek a levélnek a legfontosabb részeit nem a számítógépemen írtam meg. Gondoltam, ha már ez a téma, kicsit kísérletezek magamon és az elmúlt egy hónapban szándékosan azt csináltam, hogy mindig futás előttre időzítettem azt, hogy az Impulzus Hírlevélnek ezzel a számával foglalkozom. Így olvastam magát a Kreativitás könyvet is, így írtam a cikk vázlatát és így dolgoztam ki az egyes szakaszokat is. Mindig amikor végeztem az aktuális feladatrésszel, elmentem futni és ahogy tisztult az agyam, úgy jöttek az ötletek. Konkrétan a vázlat és egy csomó kulcsmondat is futás közben született meg. Persze ez csak egy egyfős kísérlet volt — és nem tudom, hogy tényleg lehet-e ennyire befolyásolni a tudatalattinkat vagy hogy tényleg így működik-e ez az egész… lehet, hogy csak én akartam, hogy így működjön. 🙂 Akárhogy is: próbáld ki te is és nézd meg, hogy neked milyen tapasztalás!

3. A T-alakú személyiség:

A fent leírt kreatív-folyamat mentális modell szerint az inkubációs szakasz “eredménye” az AHA-élmény.

A kutatások azt is megmutatták, hogy ez az AHA-élmény egy olyan cselekvés közben is gyakran megtörténhet, ami teljesen eltér az egyén eredetileg kutatott területétől. Néhány random példa:

• George de Mestral egy mérnök volt. De azért volt pár hobbija is – például imádta a kutyákat. De Mestral egyik legnagyobb találmánya a tépőzár volt, aminek az ötlete kutyasétáltatás közben villant be neki. A kutyák bundájában mindig egy csomó szúrós kis növény akad be – de Mestral-t ez megihlette és elkezdte tanulmányozni, hogy hogyan lehetne ezt a hatást felhasználni műszaki termékekhez is.
• Steve Jobs is sokat merített az IT-n kívülről. Többször hivatkozott rá, hogy a Macintosh számítógépek és a Mac operációsrendszereinek a dizájnját egy egyetemi kalligráfia óra inspirálta — a hírhedt maximalizmusát pedig nevelőapja asztalos műhelyéből vette át.
• De hogy egy még aktuálisabb témát hozzak: az újvonalas mesterséges intelligenciák (ChatGPT, StableDiffusion, stb.) mögött meghúzódó neurális háló technológia sem kifejezetten informatikai, sokkal inkább élettani ihletésű, hiszen az az emberi idegrendszert mintázza.

Manapság persze már elfogadott, hogy a specialistáknak áll a világ. Sokkal könnyebb egy adott részterületen érvényesülni, mint mindenben jónak lenni. Én is úgy gondolom, hogy mindenkinek kell 1-1 szakterület, amibe mélyen beleáshatja magát. Viszont nem szabad szakbarbárrá sem válni! Érdemes más területekre is rendszeresen elkalandozni: legyen ez egy rokonszakma vagy egy teljesen távoli hobbi. Ki tudja, hogy honnan jön majd az inspiráció.

A biznisz világban van egy tök jó modell, miszerint a XXI. századi embernek úgy nevezett T-alakú “készség-csomaggal” kell rendelkeznie. Az az egy dologban nagyon jónak lennie (ez a T-betű szára), de a többi egyéb területet is ismernie kell valamennyire (ez pedig a T-betű teteje). 

Például egy T-alakú marketinges lehet egy kitűnő és mély tudású PPC szakember — de azért értenie kell kicsit az adatelemzéshez, a SEO-hoz, a weblapkészítéshez, stb, stb.

Ez a T-alakú készség-csomag nem csak karrier, de kreatív alkotás szempontból is kifejezetten jó tanács. Minél több területre látsz rá, annál több irányból tudsz inspirálódni.

Még egyszer tehát: ha specialista is vagy, törekedj arra, hogy minél több területet ismerj meg szakmán belül és szakmán kívül is.

Mi az a flow élmény? Hogyan tudunk magunknak kreativitást segítő környezetet teremteni?

Csíkszentmihályi Mihály neve mára szinte már teljesen egybe forrt a Flow-élmény nevű koncepciójával. Ha esetleg sosem hallottál erről a bizonyos flow (“áramlat”) állapotról, akkor gyorsan összefoglalom.

A flow egy olyan állapot, amikor az emberi elme teljesen elmerül az adott cselekvésben, amit végez. Az egyén hiper-fókuszálttá válik, feloldódik a tevékenységben és mindeközben még örömet is érez. Ez a tevékenység lehet sport, zenélés, valamilyen alkotói tevékenység, játék… vagy éppen munka is.

(Én pl. kódolás és írás közben gyakran érzem ezt a fajta flow-állapotot.)

A Kreativitás című könyvben Csíkszentmihályi 9 jellemzőjét emeli ki a flow-állapotnak — ezeket felsorolom, mert segítenek megérteni, hogy miről is van pontosan szó:

1. A célok és lépések mindig egyértelműek. (Pl. egy gitárosnál a következő lépés az, hogy játssza le a következő akkordot.)
2. Az egyén azonnal visszajelzést kap a tevékenységéről. (Nem volt egy hamis hang sem az akkordban.)
3. A követelmények és felkészültségünk  egyensúlyban van egymással. (“Le tudom fogni ezt az akkordot.”)
4. A tevékenység és a tudat egybeolvad. (A gitáros szinte a teste részének érzi gitárt.)
5. A zavaró tényezők ki vannak zárva a tudatból. (Nem kalandozik el – pl. nem gondolkodik azon, hogy mit eszik majd ebédre vagy hogy befizette-e a számlát.)
6. Nincs kudarctól való félelem. (Egyszerűen túl el van merülve a tevékenységben ahhoz, hogy a kudarcra tudjon gondolni.)
7. Eltűnik az Én-tudat.
8. Az időérzék torzul.
9. A tevékenység autotelikussá válik. (Ez azt jelenti, hogy a gitáros a gitározás miatt gitározik. A tevékenység önmaga miatt okoz örömet, nem pedig a következményei miatt – pl. hogy pénzt keres vele vagy megtapsolják.)

A Flow-élménnyel két dolog miatt érdemes foglalkozni: egyrészt, mert tényleg óriási és leírhatatlanul örömteli tapasztalás. Másrészt pedig, mert flow-állapotban könnyebb kreatívan alkotni és nagyszerű dolgokat létrehozni.

A XXI. században viszont minden eddiginél több flow-gyilkos dolog leselkedik ránk. És ezek ellen tudnunk kell védekezni! 

A zavartalan mikrokörnyezet

Az egyik legnagyobb flow-gyilkos természetesen éppen az emberiség egyik legnagyszerűbb és leghasznosabb találmánya: az internet. Okosóra, telefon, laptop, stb. Mindenhova be vagyunk kötve – ezer helyről ezer féle értesítést kaphatunk. Ha nem vigyázunk ez szétszabdalja az életünket. Nem egy ismerősöm van, akivel egy 10 perces beszélgetést sem lehet lefolytatni már anélkül, hogy ne nézze meg az óráját, telefonját, stb.

Ennek a levélnek persze nem az a célja, hogy erről a jelenségről elmélkedjek – és főleg nem az, hogy ítélkezzek felette.

De az biztos, hogy ha az ember alkotni akar és mindezt flow-állapotban akarja megtenni, akkor ezt a problémát is tudatosan kell kezelnie.

Én személy szerint, amikor valami olyan munkafolyamatra készülök, amibe mélyen el akarok merülni, akkor ezeket a lépéseket teszem meg:

• bemegyek az irodába, ahol teljes csend van
• minden eszközt, amire nincs szükségem, kikapcsolok – de legalább némára teszem és átviszem egy másik szobába (megjegyzés: a feleségem még így is akármikor elér… ha családi SOS van, arról nyilván tudni akarok – de ő tényleg csak SOS helyzetekben ír ilyenkor)
• ha számítógépen kell dolgozni (már pedig nekem többnyire azon kell), akkor átjelentkezek a gépemen a “flow” nevű felhasználómba. Ez egy olyan felhasználó, ahol semmilyen program nincs telepítve, csak az, ami az adott munkához szükséges (szövegszerkesztők és/vagy néhány kódolással kapcsolatos program)

Amikor megszűnik a sok kis külső inger, sokkal könnyebb flow-ba kerülni és ott is maradni.

A zavartalan makrokörnyezet

A mikrokörnyezetünkön kívül fontos, hogy a makrokörnyezetünk is nyugodtságot árasszon.

A kutatások azt mutatják, hogy flow-ban, kreatívan és zavartalanul akkor tud igazán alkotni az ember, ha:

• rendezettek az emberi kapcsolatai (család, barátok, stb.)
• rendezettek a pénzügyei (nem az adóügyein vagy a jövő havi lakbéren kell aggódnia)
• rendezett az egészségi állapota (nincsenek fájdalmai, nem kell aggódnia valamilyen akut betegség miatt, stb.)
• stb.

Nyilván ezeket a dolgokat soha senki nem tudja 100%-ig a kontrollja alatt tartani.

Minden családban vannak feszültségek és veszekedések. Mindenkit érhet egészségügyi vészhelyzet. És mindenkinél beüt egyszer-egyszer egy váratlan nagy kiadás. Ezek időről-időre felborítják az egyensúlyt az ember életében – és ilyenkor nehezebb flow-ba kerülni is. Folyamatosan kizökkenünk, elkalandozunk és így csökken a munkánk minősége is.

De pont ezért kell minden nap emlékeztetni magunkat arra, hogy ahhoz, hogy vállalkozóként fejlődni és haladni tudjunk, nem elég egyszerűen csak melózni. Foglalkoznunk kell az életünk egyéb területeivel is — és úgy általában a személyes jólétünkkel — mert ezek lesznek azok az alapok, amelyek nélkül baromi nehéz lesz építkezni.

+1 gondolat: az újdonság iránti vágy

Zárásként még kiemelnék egy fontos gondolatot a könyvből. Ezt nem tudtam sehova máshova bepakolni a mai hírlevélben, de nem akartam kihagyni sem. Így hangzik:

“Ha hagyjuk, hogy gondolkodásunkat a rádió, a televízió vagy mások beszélgetése szabja meg, a saját intellektuális barangolásainkra fordítható időt kurtítjuk meg.”

Csíkszentmihályi a Kreativitás című könyvet 1996-ban írta és már ekkor megfogalmazta azt a gondolatot, amit most, 2023-ban még aktuálisabbnak tartok.

Előtte egy kis elmélet (szintén a könyv alapján):

Az ember a történelme során folyamatosan innovált, fejlesztett és felfedezett. Részben ez biztosította az emberi faj felemelkedését – tehát nem lenne meglepő, ha mára az újdonság iránti vágy már DNS-szinten kódolva lenne belénk. Persze családi háttértől, kulturális közegtől, iskolai neveltetéstől és sok minden mástól is függ… de talán mindannyian érezzük, hogy folyamatosan új dolgokra vágyunk. Van, akiben ez a vágy erősebb, van, akiben gyengébb.

Az újdonság iránti vágyunkat többféleképpen elégíthetjük ki. Két jellemző formátuma:

• vagy új dolgokat hozunk létre
• vagy új dolgokat fedezünk fel és ismerünk meg

Úgy tűnik, 1996-ban is probléma volt, de 2023-ban fokozottan igaz, hogy egy-egy tévéműsor, rádióbeszélgetés, Youtube videó, Tiktok videó megnézése vagy meghallgatása pont ugyanannyira kielégíti az újdonság iránti vágyunkat, mint az alkotás maga. Más-más folyamatokról van szó, de nem véletlen az, hogy egy masszív egy órás Tiktok-nézegetés után sokan azt mondják, hogy fáradtabbak, mint voltak — pedig azt hitték, hogy pihentek.

Olyan érzés, mintha a tiktok-ozás az alkotás közben érzett flow-állapot gonosz ikertestvére lenne.

Nem állítom, hogy ezt a fáradtságot csak ezzel az újdonság-iránti-vágy elmélettel lehet magyarázni, mert sok minden más lejátszódik a háttérben — tudati és testi szinten is.

De mióta olvastam a Kreativitás könyvet én mindig arra gondolok, hogy az újdonság iránti vágy egy fajta mentális éhség. Ezt az éhséget lehet csillapítani jobb és rosszabb minőségű “táplálékkal”. Az egyik legprémiumabb és minket legjobban építő mentális étel az, amikor mi hozunk létre valami újat. A legrosszabb pedig, amikor ostoba (érdekes… de ostoba) short-form-videókat nézünk.

Persze nem kell mindig Michelin-csillagos étteremben enni — lehet néha Mekiben is. De nagyon észnél kell lenni és meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a végletek között. 2023-ban jobban, mint valaha.

Ültesd gyakorlatba!

Eddig tartott a mai Impulzus adag!

Adival megegyeztünk, hogy ezeket a hírleveleket megpróbáljuk könnyedén gyakorlatba ültethetővé is tenni. Úgyhogy itt van 3 konkrét javaslat, amit a hírlevél olvasása után tehetsz, hogy beépítsd egy kis szeletét a saját vállalkozói életedbe is:

1. Ismered eléggé a saját területed kapuőreit? És ők ismernek téged? Ha nem, próbálj meg idén eggyel több rendezvényre elmenni. Vagy ha olyan a szakmád, akkor próbálj meg személyesen találkozni egy-egy szakértővel egy kávé vagy ebéd erejéig.
2. Használd ki a tudatalattid erejét! Időről időre csendesedj el, csinálj valami fél-automata cselekvést és minden egyéb inger nélkül, hagyd hogy az agyad inkubálja a gondolataidat!
3. Amikor egy kreativitást igénylő munkára készülsz, próbálj meg minden (tényleg minden) külső ingert megszüntetni, hogy könnyebben flow-állapotba kerülj!

+1: Olvasd el Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás című könyvét! 😉

Visszajelzés

Szokás szerint: ez az email inkább hangos gondolkodás – egy fajta nyilvános napló, részben magamnak címezve. Szóval nem a tutit próbálom megmondani és őszintén érdekel a te véleményed is! Az előző leveleimre rengeteg izgalmas választ és gondolatot kaptam – remélem erre is fogok. Úgyhogy ne habozz, válaszolj! (Adi és én is megkapjuk.) valasz@dev.bbpro.hu

Üdvözlettel,
Mester Tomi